SuhAnna kalandozásai Új-Zélandon

A természet varázslatos, az időjárás szeszélyes, az építészet izgalmasan ötvözi a történelmit a modernnel, az emberek kedvesen mosolyognak, de legbelül távolságtartók – így összegezte Suhajda Annamária, a SuhAnna a Föld körül nevű, 2016-ban indított népszerű blog szerzője mintegy kétéves új-zélandi tapasztalatait a minap Pacséron, a helyi LaGusto étteremben és pizzériában tartott előadása alkalmával. Suhajda Annamária korábbi világkörüli utazásai, Thaiföldöt, Japán és Kanadát, az USA-t, Malajziát, Szingapúrt, Indonéziát, Új-Zélandot és Ausztráliát is érintő tapasztalatai után két évvel ezelőtt pályázott meg sikeresen egy új-zélandi vízumlehetőséget, erről az időszakról – 2022-től napjainkig – izgalmas történeteken és kivetített látványos képeken keresztül mesélt.

– Új-Zéland hozzánk képest nagyon messze helyezkedik el, Ausztráliától is csaknem 2000 km-rel távolabb, a Csendes-óceán délnyugati részén található, valamint két nagyobb és több kisebb szigetből áll. Hatalmas területen fekszik, de a népessége alig több mint 5 millió. A 13. században érkeztek meg ide először a polinéz bevándorlók, majd a 17. század közepén pillantották meg először az európaiak, és a 18. századtól kezdték el felbolygatni és átalakítani az őslakosság addigi életét a britek. Ma Új-Zélandon ugyan az angol a hivatalos nyelv, de több maori szót is használnak, amire időbe telik ráhangolódni. Sőt, egyre több helyen alkalmazzák első helyen a maori kifejezéseket az angol előtt, de a jelnyelv is hivatalos használatban van – mondta el bevezetőjében a blog szerzője, és elárulta azt is, hogy a kivi kifejezés az országban több jelentést is takar.

– Kivi névvel illetik még az Új-Zélandon élő fehér embert is. Ezen kívül az ország nemzeti madarának is ez a neve. Nagyon érdekes röfögéshez-üvöltéshez hasonló hangot ad ki a madár hím egyede, és ezt nevezték el a maorik kivinek, ami után a madár neve is ez lett. Később a maorik ráragasztották az európai bevándorlókra ezt a megnevezést. Hogy milyen bonyolult módon használják az új-zélandiak ezt a megnevezést, azt jól tükrözi az, amikor egy alkalommal az egyik helyi lakossal beszélgettem. Merthogy Új-Zéland jelenleg gazdasági válsággal, inflációval küzd, és a jobb megélhetés miatt sokan elköltöztek Ausztráliába. Azt mondtam, megtörténhet, hogy eljön az az idő, amikor több kivi lesz ott, mint Új-Zélandon. Erre az volt a válasz, hogy kivi Ausztráliában nem él. Azaz beszélgető partnerem a madárra gondolt, és nem az emberre – mesélte Suhajda Annamária, aki mintegy két évig tartózkodott a szigetország fővárosában, Wellingtonban, majd kalandos módon, autóval költözött át a legnagyobb városába, Aucklandba.

– Az egyik pillanatban még ragyogóan süt a nap, a másikban pedig már esik az eső, és állandóan fúj a szél, nem ritkán viharosan. Nem is tud az ember hogyan öltözni, mégis sok helyi mezítláb jár-kel. Nem ritkák az árvizek, a földrengések sem, a természet szépsége azonban varázslatos. Az is magával ragadó, ahogyan megmaradtak a régi brit építészetre jellemző házak, és megférnek egymás mellett a modern épületekkel. Az a tapasztalatom, hogy van egy csomó dolog, ami nálunk vagy Európában jobbá teszi a hétköznapokat, és sok minden van, ami Új-Zélandon jobb. A sikeres élet titka ott is – ahogy mindenhol – az, hogy csak a nekünk kellemes dolgokat kell elfogadni és megélni. Például Európa gazdagabb kulturális ingerekben, Új-Zélandon viszont pozitív energiát adnak át egymásnak az utcán, köszönnek, mosolyognak egymásra az ismeretlen emberek is – mesélte egyebek mellett Suhajda Annamária, aki a következő hónapjait a tervei szerint itthon tölti.