A zöldhagyma, saláta, karaláb, karfiol, brokkoli, illetve a paradicsom is keresett volt a topolyai és a kishegyesi piacokon.
Az igazi „sztár” azonban a földieper volt, amit sokan ládaszám vásároltak, feltehetően befőzésre, vagy lekvárnak. Ez már nem behozatali, hanem a hazai termelők földieperje, az ára pedig 150 és 220 dinár között alakult. Amikor arról szólnak a hírek, hogy minden milyen drága, az eper valójában nem tekinthető annak, valószínűleg ennek tudható be, hogy igen nagy volt iránta a kereslet. A termelők viszont azt fontolgatják, felhagynak a tevékenységgel, mert ennyi pénzért nincs haszon rajta. Ha tudjuk, hogy a munkaerő, az újratermelési anyagok és minden más milyen drága, feltételezhető, hogy tényleg nem nagy haszonnal jár a földieper termesztése. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az árusok egy része „csak” viszonteladó.
Ez ugyan az eper élvezeti értékét nem rontja, de ha ők is keresnek rajta, akkor lehet, hogy a termelő valójában még a piaci árnál is sokkal kevesebbet kap érte. Mindez pedig oda vezethet, hogy sokan felhagynak a termesztéssel.
