A napokban megnyílt a Határtalanul program pályázatának újabb köre, amely program immár tíz éve lehetővé teszi az anyaországi diákok számára, hogy megismerjék a határon túli magyar történelmi, földrajzi nevezetességeket, illetve hogy új barátokra tehessenek szert. A kialakult járványhelyzet miatt az előző évek pályázatai is ezekben a hónapokban valósulhatnak meg.
A Topolyai Mezőgazdasági Iskola a kezdetektől részt vesz a programban, a hódmezővásárhelyi Gregus Máté Mezőgazdasági Technikummal és Szakképző Iskolával a barátság kezdete még régebbi időktől datálódik, amit most ez a program még jobban elmélyít.
A magyarországi diákokkal és kísérő tanáraikkal a topolyai Capriolo étteremben találkoztunk, egy tartalmas újvidéki nap után tértek vissza szálláshelyükre.
– 2019 elején kezdtük el szervezni a látogatást, és az év őszén fogadtuk a topolyai iskola csoportját, aztán a világjárvány közbeszólt. Mi most több mint húsz diákkal és három tanárral érkeztünk. Nagyon nagy átfedés van a két iskola programja között, hiszen mezőgazdasági technikusok, állategészségügyi technikusok tanulnak náluk és nálunk is, és a kulturális programok mellett szerettük volna ezt is kidomborítani, hogy rámutassunk, néhány tíz kilométerre egymástól, az országhatár két oldalán milyen párhuzamok vannak az oktatásban. Ez így volt nálunk is, a topolyai diákok is részt vettek gyakorlatokon, és bemutattuk a környező mezőgazdasági cégeket – mesélte Erdei András Gábor matematika–földrajz szakos tanár.
– Érettségire készülő, szakmunkásképzős diákokról van szó, éppen Kosztolányi írásművészetével kezdtünk ismerkedni, és rendkívüli lehetőségnek tartom azt, hogy láthatjuk azokat a helyszíneket, amelyek inspirálták a magyar irodalom nagy alkotóit. Bácskossuthfalván megnéztük az Ungár-házat, a Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-regény ihlető környezetét. Láttuk Karlóca barokk gazdagságát, a péterváradi várat, a szecessziós Szabadkát, a bácskossuthfalvi Kossuth-szobrot, a kishegyesi emlékhelyeket, nagyon tartalmas napokat töltöttünk itt – ezt már Papp Zsuzsanna magyar nyelv és irodalom szakos tanártól hallottuk, aki kiemelte azt is, hogy nemcsak a pedagógusok, hanem a diákok is ámulva hallgatták az itteni kísérőik regényes, adatgazdag beszámolóit a környék történelméről, az egymás mellett élő kultúrák egymásra hatásáról.
Az ötnapos út során meglátogatták többek között a bajsai jégvédelmi állomást, a bácsfeketehegyi Horkai-meggyészetet, a Cékus-lovászatot, a Vojcsena-tehenészetet, az Újvidéki Mezőgazdasági Vásárt, a kishegyesi csata emlékművét, a karlócai Békekápolnát, a szabadkai városházát is.
A Topolyai Mezőgazdasági Iskola tanárai közül Pecsenka András agrármérnök, a növénytermesztési tantárgyak oktatója volt a csoporttal, a programot Kisimre Tibor nyugdíjas történelemtanár állította össze és vezette le.
A diákok nagy része most járt először a Vajdaságban, ezt erősítette meg Kovács Andrea is.
– Én még nem jártam Szerbiában. Vajdaság nagyon szép, sok templomot láttunk, emlékműveket, szobrokat, a táj is nagyon szép, és a szálláshelyünk is. A Covid előtt találkoztunk már a topolyai iskola diákjaival, és most felelevenítettük a barátságot. Az emberek közvetlensége is nagyon megnyerő. Szakmailag és kulturálisan is nagy élmény a látogatás, jó volt az itteni diákokkal magyarul beszélni.
– Nekem a táj nagyon tetszett, a vadászház, ahol vagyunk, és megfogott az is, hogy az emberek mennyire összetartók, milyen sok magyar kulturális emlék van itt. A két iskola hasonló, itt talán kicsit fejlettebb a tangazdaság, jól felszerelt, sok a háziállat, szép birtokon van – mondta Csapó Márton, akinek szintén ez volt az első szerbiai útja.
