Három és fél évvel ezelőtt egy, a szülészeten hagyott csecsemő gondos, szerető családra talált, és azóta ott nevelkedik. A befogadó család, Ozorák Erika és Sándor, valamint fiuk, ifjabb Ozorák Sándor családja a
a napokban keresett fel bennünket, hogy megosszák történetüket, hiszen a szép évek után most egy nagyon nehéz helyzet állt elő számukra.
A nyilvánossághoz fordultak ügyükkel, mert a kislányt egy másik párnak akarják örökbe adni. Ez hatalmas törés lenne a család életében, hiszen saját gyermekükként gondoskodnak róla, és a változás a kiegyensúlyozott, vidám kislány fejlődését is negatívan befolyásolná.
Martina kilencnapos korában került a topolyai családhoz. Ozorákék, tudomásuk szerint nem szerepeltek a Szociális Központ nevelőszülői listáján, de valószínűleg megvolt Erika mobilszáma, mert amikor fiútestvére meghalt, annak négyéves kislányát, Anitát magukhoz vették és felnevelték, 18 évig gondoskodtak róla.
- A mobilszámom így került a szociális központba. Soha nem kínáltak fel másik gyereket, hiszen mi nem jelentkeztünk erre a munkára. Viszont 2019 december 7-én délben hívtak telefonon, hogy van egy újszölött, akit nincs hová elhelyezni. Nevelőszülők nem vállalják, az otthonok tele vannak. Édesanyám akkor ágyba fekvő beteg volt, éppen ott voltam nála. Egy háztartásban éltünk a fiam családjával, ebédnél megbeszéltük a témát, és két nap alatt felkészültünk a baba vállalására. Az egész család döntése volt, a szülészetről került hozzánk kilencnapos korában a kislány. Mi avval a tudattal fogadtuk be, hogy úgy neveljük fel, mint a mi Anitánkat. Onnantól kezdve rendeztem, rendeztük, szívből, segítségből vállaltuk, azt gondoltuk, hogy valakinek segítünk ezzel – mesélte könnyek között Erika, majd azt is elárulta, hogy abban az időben született egy kisbaba az ismerősöknél, az anyukának sok teje volt, hónapokig hordta szopni, naponta többször a kisbabát, hogy biztosítsa a lehető legjobb fejlődését.
– Egy idő után behívtak a szociális központba, hogy írjam alá a szerződéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy nevelőszülőknél van a kislány elhelyezve, bár mi ezt nem igényeltük volna, mi nem a pénzért vállaltuk, hiszen nem szerettünk volna ilyesmivel foglalkozni.
A kislány biológiai édesanyjával, nagymamájával is tartották a kapcsolatot.
- Ügyvédet fogadtunk, amikor megtudtuk, hogy az édesanya lemondott a kislányról, és jeleztük, hogy örökbe fogadnánk, az volt a célunk, hogy a családunkban maradhasson. A szociális központban azt mondták, hogy mi a nagy korkülönbség miatt nem lehetünk örökbefogadó szülők, bár a kérvényben mi azt kértük, mindegy, hogy milyen alapon, csak maradjon a gyerek, mert nagyon kötődünk hozzá, és ő is mihozzánk – mesélte Erika.
A topolyai Ozorák család újszülött kora óta neveli a három és fél éves kislányt (Fotó: Herceg Elizabetta)
A most 54 éves házaspár 30 éves fiát szintén kizárták az örökbefogadási lehetőségből, mert két gyermekük van. Ozorákék a minisztériumnak is írtak mintegy fél éve, orvosi, szakértői papírokkal alátámasztva kérvényezték az igényüket, választ sajnos nem kaptak.
– Mindig együttműködtünk a szociális központtal, dicsértek is bennünket. A múlt héten azonban közölték, hogy haladni kell az üggyel, és ott tartunk, hogy most már vihetik találkozóra a kislányt a jövendőbeli örökbefogadók. Azt is aláírtam, hogy együttműködő vagyok ebben is, mert, ha nem tettem volna, akkor már elvitték volna másik nevelőszülőhöz. Azt mondják, hogy a szakemberek majd eldöntik a kislány sorsát... – részletezi megrendülten a helyzetet Erika.
A család bízik benne, hogy létezik emberséges megoldás, a hivatalos ügyintézés nem lesz a gyermek érdekei ellen, és az eljárás folyamán figyelembe veszik azt a szakvéleményt is, amely szerint súlyos lelki törést okozhat a kislány életében, ha kiszakítják szerető környezetéből.
