A hírek bűvöletében élt

Gyarmati Józseftől egykori szerkesztőnktől, rovatvezetőnktől, deszkfőnökünktől, vagy azt is mondhatnánk: a deszkfőnöktől vettünk búcsút kedden. Az emlékére tartott gyászülésen elhangzott, hogy a hírek bűvöletében élt, ezek befolyásolták életét, és számára az olvasó volt a lényeg. Fél évszázaddal ezelőtt érkezett szerkesztőségünkbe, legfontosabb újságírói követelménynek a tájékozottságot tekintette. Eszerint az elv szerint élt, ezt nevelte bele a körülötte dolgozó fiatal újságírókba is.

– Ismét elveszítettük egy nyugdíjas munkatársunkat, aki –  ha nem is a Magyar Szó hőskorában kezdte pályafutását – megtapasztalta a korábbi rendszer kihívásait, aztán a rendszerváltással és a háborús időszakkal járó megpróbáltatásokat is. Az új évezred első éveit is, amelyek korántsem nevezhetőek gondtalannak lapunk történelmében. A politikai élet csak lassan rendeződött, a tapasztalt újságírók egy része külföldre távozott, a lap korábban szilárdnak tűnő oszlopai meginogtak – emlékeztetett Varjú Márta főszerkesztő a korabeli állapotokra. A gyászülésen elhangzott az is, hogy Gyarmati József, vagy ahogy kollégái hívták, Gyöjö 1973-tól dolgozott a Magyar Szónál, és hogy akkoriban a maihoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb létszámmal működött a szerkesztőség. Volt lehetőség arra, hogy az újságírók bejárják a szakma számos területét, és hogy alapos tudást szerezzenek. – Gyarmati József valóban sokrétű munkát végzett a Magyar Szóban egészen 2006 végéig, amikor egy leépítési hullám közepette önként távozott a szerkesztőségből, majd az ebből eredő betegsége folytán hamarosan nyugdíjba vonult. Dolgozott cikkíróként, kommentátorként, parlamenti tudósítóként; volt szerkesztő, rovatvezető, az akkor még létező hajnali kiadás szerkesztője és deszkfőnök. Határozottan irányított, szervezett, megbeszélte a kollégákkal, hogy mi a fontos, mi nem, amikor délben bejött az operatív megbeszélésre, már tudta, hogy mi lesz a másnapi újságban – emlékezett vissza Varjú Márta a deszkfőnök erényeire. – Irányította a lapkészítést, és amikor újabb mozzanatra bukkant, nem volt rest este mindent elölről kezdeni, kész oldalakat bontani, áttördeltetni azokat. Az új írást a friss hírekre alapozta. Számára a helytállás, mindenki felett az Olvasó volt a lényeg. Javarészt feszültséggel teli munkahelyek voltak ezek, rendszeresen szorított az idő, a lapzárta. Kiválóan szelektált, mindig meg tudta különböztetni a lényegest a mellékestől, a fontosat a kevésbé fontostól. Pontosan tudta, hogy mit kíván az Olvasó – hallottuk.

Régen több újságíró tudósított a képviselőházi, rendszerint egész napos, maratoni ülésekről, és amikor ő is köztük volt, megtörtént, hogy este, amikor az írógéphez ült, egyedül megírta az aznapi, egy teljes Magyar Szó oldalt megtöltő jelentést.

– Nem állíthatjuk róla, hogy nyugodt természetű volt, hangosan mérgelődött, ha az újságírók nem a megbeszéltek szerint dolgoztak – ilyesmi sokszor előfordult –, de hát az ő munkájukat meg az események befolyásolták. Ő végül mindent a helyére tett, mindegyik, rázós helyzetet végül megoldotta. A sok gond, a folyamatos kihívások ellenére évekkel nyugdíjba vonulása után, a Magyar Szó 70. születésnapján azt nyilatkozta: „Örülök, hogy ott lehettem a Magyar Szó életének minden fontosabb eseményénél.” Valóban itt volt, tevékenyen, 33 éven keresztül. Szerkesztett, írt, irányított, szervezett, kiváló érzékkel. Több Magyar Szó Naptár, ünnepi szám és jubileumi kiadvány került ki a keze közül. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alapító, első elnöke volt, és évtizedeken át szerkesztette szülőfaluja kiadványát, a Tordai Újságot. Rendkívül sokat és sokrétűen tevékenykedett. A hírek bűvöletében élt, ezek irányították és befolyásolták életét. Legalábbis addig, ameddig itt volt velünk, a Magyar Szóban, de gondolom, hogy azután is – emlékezett a főszerkesztő.

Gyarmati József az újságírókról és az újságírásról azt vallotta, hogy: legfontosabb követelmény a tájékozottság. – Ezt én is támogatom, a tájékozottság ma sajnos gyakran hiányzik az újságírókból. Kell, persze, bizonyos szakmai ismeret is arról a témakörről, amelyről ír a szerző, de elmélyült szaktudás már nem. Ennél fontosabb az események követése, a látszatra érdektelen hírek elolvasása, a híradók figyelése, mert mindegyik információban lehet valamilyen apróság, ami hasznosítható a napilap szerkesztésében, vagy a cikk megírásában. Azt vallotta, hogy nem kell az újságírónak minden ismeretét az olvasó elé tárni, csak az a fontos, hogy a jó cikkben benne legyen a lényeg. Az, hogy a cikkíró a témáról sokkal többet is tud, azt elég csak sejtetni az Olvasóval. A jó újságcikkre tehát az jellemző, hogy érződik belőle: a szerző nagyon sokat tud a témáról, sokoldalúan tájékozott, de csak azt adta tovább, ami az Olvasót érdekelheti. Az Olvasónak csak azt kell tálalni, ami a legérdekesebb, és ami érdekli. Ez szerint élt, ezt az elvet nevelte bele a körülötte dolgozó fiatalokba. Nagyon jó volt dolgozni veled, Isten veled Józsi, Józsika, Gyöjö! Nyugodj békében! – búcsúzott Varjú Márta.