A fotó 1964-ben készült. A helyszín ma már nem létezik, a Duna lepte el a szigetnek ezt a részét. A múlt század hatvanas éveiben azonban még szilárdan állt a sziget a horvátországi Moha (Mohovo) és Valkóapáti (Opatovac) között, a szemközti parton. Felső végén hatalmas tölgyfa terebélyesedett, lombja alatt simán elfért a sátortábor, amelyben több család egész hónapot töltött.
Főleg horgásztak, halat azonban nemigen fogtak. A képen látható harcsát is atyai (šarengradi) halász zsákmányolta csapóhoroggal. És azért fényképezték le gyerekekkel, hogy a hal nagyobbnak látsszon, meg hogy elhitessék, azon a vidéken a gyerekek is ekkora halakat fognak. Csakhogy a gyerekek nem tudtak kellő komolysággal viszonyulni a felnőttek szellemeskedéséhez, arcukról lerítt, mi a véleményük az ilyen ötletekről. Itt akár be is fejezhetnénk a történetet, de…
A gyerekek ugyanis (majdnem) egy napon születtek. Zita pedig egyszer megkérdezte édesanyjától: kik az ikrek? Katica néni azzal kezdte: akik egy napon születtek. Mielőtt folytatta volna, a kislány kijelentette: akkor a Miska még én ikrek vagyunk! Valójában nem voltak testvérek, még csak rokonok sem. De mivel közeledett a jeles (születés)nap, Zita üdvözlőlapot írt Miskának, „Kedves Iker Testvérem!” megszólítással. Mire Katica néni elmagyarázta az ikerség mibenlétét, addigra Zita már postázta a lapot. Az emlékezet szerint – nyilván címzési hiányosságok miatt – a lap sose érkezett meg.
