Szerdán este az újvidéki Mária Szíve templom hittantermében Varga Búzási Mária Kicsi orcácska című népies gyűjteményes könyvét mutatták be, amely gyermekverseket, karácsonyi köszöntő énekeket, mondókákat, dalocskákat, játékokat, névnapi köszöntőket, húsvéti locsolkodáskor mondott versikéket tartalmaz.
Szerdán este az újvidéki Mária Szíve templom hittantermében Varga Búzási Mária Kicsi orcácska című népies gyűjteményes könyvét mutatták be, amely gyermekverseket, karácsonyi köszöntő énekeket, mondókákat, dalocskákat, játékokat, névnapi köszöntőket, húsvéti locsolkodáskor mondott versikéket tartalmaz.
Maga a szerző úgy nyilatkozott, hogy lévén ő gombosi születésű, ezért a falubeli mindennapokat bemutató gyűjtemény feldolgozására gondolt. Amikor a kislánya megszületett, meglehetősen sokat tartózkodtak Gomboson, s amikor a gyerekhez fordultak az ismerősök, a rokonok, elmondtak egy-két érdekes mondókát, dalocskát, ami beindította a kisgyermek fantáziáját. Később már maga követelte, hogy esténként, lefekvés előtt, az alkalomhoz, az évszakhoz, az ünnephez illő verset vagy mondókát halljon a szüleitől. Idővel már ő javította ki az édesanyját, ha véletlenül másként mondta az ismert történetet. Így kezdődött a gyűjtés korszaka, s az hosszú évek munkája során egy könyvnyi terjedelmű lett. Amikor a helybelieket felkereste és a gyűjtési anyag iránt érdeklődött, mindig előkerültek a fényképek is, innen támadt az ötlet, hogy a gombosi népviseletet, hagyományokat bemutató fotókkal illusztrálja a kiadványt.
A könyv egyik recenzense Molnár Eleonóra, ő a következőket mondta el:
– A jugoszláviai magyar folklór feltárása nem hagyomány nélküli, mint ahogy az 1970-es években Gombos és környéke népdalait és hagyományainak egyes területeit is részben gyűjteménybe foglalták már. Korántsem tarthatjuk azonban teljesnek és befejezettnek a korábbi gyűjtéseket, hiszen egyik sem volt olyan mélyreható, hogy minden témát felöleljen. E kezdő lépések folytatásaként a falu és környéke hiedelemvilágának és babonáinak feldolgozásával is kibővült a gyűjtés, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az adatközlők felkutatását és a hagyományok szakszerű gyűjtését mindaddig hasznos lenne folytatni, míg élnek és valóban hagyományozódnak a közösség emlékezetében. A gyűjtőmunkát az eddig feldolgozott témáknál sem kellene befejezettnek tekinteni, hiszen e környezetben a továbbra is szájról szájra terjedő hagyományok folyamatosan alakulnak, s előfordul, hogy több változatban is élnek egyszerre a közösségben. Jó példa erre Varga Ferencné, Búzási Mária gyűjteménye, akit főleg gyakorló szülőként ragadott meg a falujában jelenleg hagyományozó gyermekfolklór szépsége. Az általa összegyűjtött mondókák, dalok, énekes játékok és köszöntők ma élő változata jó összehasonlítási alapot adhat a népi alkotói elme munkálkodásának vizsgálatára.
