A folyó újvidéki szakaszának eltorlaszolása valójában Európa legnagyobb vízi útjának lezárása. Akiket a hajóút zárlata érzékenyen érint, azoknak semmi közük a problémák keletkezéséhez, és nem járulhatnak hozzá orvoslásához.
A Heroj Pinki elégedetlen dolgozói a múlt héten uszályokkal elzárták a Duna újvidéki szakaszán a hajóutat. A zárlatot átmenetileg ugyan felszámolták, ám a dolgozók a húsvéti ünnepek után kilátásba helyezték a tiltakozás „radikalizálását”.
Nem árt tudni, hogy az egykor a maga nemében mamutvállalat Heroj Pinki ma már egy „mamutabbnak”, a Dunav Grupa Kft.-nek a része. A szerteágazó tevékenységű vállalatról – bonyulult szerkezetének részletes ismertetését áthidalva – annyit kell tudni, hogy belgrádi székhelyű, vezérigazgatója Mašan Ercegović, többségi tulajdonosa pedig Dušan Borovica, akinek a fizetés nélkül tengődő munkások szavai szerint (és Rejtő után szabadon) Ferrarija van.
Bár a fragmentumokra alapozott összkép igencsak hasonlít a földből kinőtt újgazdag üzletemberek pályaképére, az ügy folytatása adott esetben nemzetközi téren ránk nézve kellemetlen – mi több, kínos – következményekkel járhat. Nem azért, mert egyesek sokakon átgázolva megtollasodtak, hanem azért, mert az elégedetlenek által kilátásba helyezett intézkedések mindenkinek ártani fognak, kivéve azokat, akik miatt életbe léptetik őket.
A dunai hajóút Újvidéknél történő eltorlaszolása tucatnyi ország kereskedelmének okozhat komoly gondot. A Duna ugyanis nem autóút, ezért nincsenek mellék- és terelőutai. Ha például Szulinából vagy Tulcsából egy alaposan megpakolt alakzat megindult hegymenetben, és célkikötője valahol Nyugat-Európában van, az már nem fordulhat vissza, mert nincs hova visszafordulnia. Megállás nélkül falja az óránkénti 6–8 kilométert, ami napi kétszáz-egynéhánynak felel meg, és öt nap múlva Újvidéknél lesz. A völgymenetben érkező alakzatokkal is hasonló a számtan, csak éppen az eredmény más, a Bécsből induló, völgymenetben haladó hasonló méretű alakzat a majdnem hétszáz kilométeres távot Újvidékig két-három nap alatt letudhatja. Tehát a már útnak indult alakzatoknak hiába szólunk oda, hogy nálunk hajóútzárlat lesz, mert már úton vannak. Uszályonként 1600 tonna áruval, ami alakzatonként csaknem tízezret tesz ki, szorozva az értékével… ez pedig rengeteg pénz. És ha vesztegelni kényszerül, napról napra több.
Ezzel egyidejűleg tudni kell, hogy a csatornahálózat egyrészt alkalmatlan ekkora alakzatok átengedésére, mert sem vízmélysége, sem zsilipelőkapacitásai nem elegendőek, tehát marad az eltorlaszolt főág. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy az újvidéki Duna-szakasz nehezen hajózható. Nemcsak a kettős kanyar teszi bonyolulttá, hanem az is, hogy a vasúti hídi pillérköz sokkal kisebb a Prágai Egyezmény által előírtnál. Ennek következtében – hosszú alakzatok esetében – az átkelés rémálom. Ezt tovább bonyolítja, hogy a híd alatti éles jobb kanyarban a sodrás erőteljesen a bal partra „akarja kirakni” az alakzatot, a jobb part mentén pedig a veszteglő…
A széles víztükör és a jónak számító szelvény ellenére az átkelés zűrös. Egy zárlat esetén fennáll annak veszélye, hogy valamelyik hajó a mind több érkező közül (sürget a megrendelő, fut a pénz…) nekivághat a zárlat kicselezésének, és „kimegy lécre”, tehát a hajó merülési határán próbál átcsúszni. A révkapitányságnak nem lesz irigylésre méltó feladata.
De felmerül egy másik kérdés is. Nevezetesen az, hogy a tiltakozók valójában kitől követelik elmaradt járandóságaikat. És ha már a vállalat székhelye Belgrádban van, akkor miért zárlatolnak Újvidéknél? Majd csatlakozik hozzá egy újabb. A gabona magas világpiaci ára és a dinár alacsony árfolyama következtében az utóbbi napokban igencsak felélénkült a hazai kivitel. Ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen jellegű kivitelünk keleti irányultságú, egyértelmű, hogy annak a zárlat csak részben árt. Tehát az Újvidékről és az innen felfelé eső kikötőkből keletre már nem mehet áru. De Újvidékről sem, hiszen az esetleges újabb zárlatot a csatornatorkolat alatt, a veszteglő magasságában tervezik kialakítani. Ugyanakkor az Újvidék alatti folyószakaszon levő kikötőkből zavartalanul indulhatnak rakományok. Tehát Belgrádból is. Onnan, ahol az elégedetlen munkások vállalatának székhelye van.
