Az előző számban bemutatott újvidéki úti kalauz a modern idegenvezetés elvei szerint mutatta be a várost. Különös hangsúlyt a szerbséget érintő és őket érdeklő információkra helyezte, de az újvidéki magyarokról is szólt. Az úti kalauz, a város központjáról értekezve, olvasóit arról tudósította, hogy az egyik jelentős utcának, a Rákóczy Ferenc utcának a végén helyezkedik el a „híres újvidéki Nagy piac, amely különösen nyáron érdekes, amikor érnek a föld termései.
De annak, aki meg akarja tekinteni ezt a piacot, már éjfél után ott kell lennie, mert már akkor élénk kereskedelmi élet folyik. Itt sokféle zöldségfélét árulnak, szaftos gyümölcsök és édes szőlő kerül eladásra. Ezeket a bácskai és Fruška gora-i szerbek hozták. Itt vannak a szerb földművesek a Fruška gora-i Bukovacból, Kamoncról, Ledinciről, Rakovácról és a többi helyiségből. Erről a piacról egész Európába szállítanak gabonát.
Ezek között vannak újvidéki szerb földművesek is, akik kiszállítanak. Innen Belgrádba is. Majd tovább haladva a belvároson, a magyarok lakta városrészről ír. „A Kossuth, Petőfi és a Rákóczy utcáktól jobbra terül el a magyar rész. Ezen a területen a magyarok vannak többségben, de más népek is élnek közöttük. Ugyanúgy, mint a többi, más nemzetektől lakott városrészekben, így például a szerb részben is lakik más népesség. Van keveredés, de nem nagy mértékben, de az tiszta gazdasági alapon történik. A magyar lakosság többsége szegény. A magyar lakosság szőlő és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Jól étkeznek és egészségi állapotuk nem rossz."
Majd a kézikönyv szerzője az Újvidéken élő zsidóságot is jellemezte. A Nagy piacon helyezkedik el az új zsinagóga (1907) a zsidó iskolával és a hitközség épületeivel. Ezek a rendkívül ízléses épületek szimbolikusan képviselik a serény és vállalkozó újvidéki zsidó polgárság, kultúráját és előrehaladását, akik sok kereskedelmi ágazatban mutattak fel előrehaladást. Körülbelül 3000-en vannak.
A Rákóczi utca végén helyezkedett el a honvéd laktanya, majd a Városi Ártézi Fürdő következett, amely a szerbek számára „külön érdekkel bírt". A fürdő gyógyhatásának felsorolását követően, a szövegíró megjegyzi, hogy a fürdőben nagyszámú beteg lelt gyógyulást, de jelentősége nem csak abban van.
„Számunkra a fürdő jelentősége nemcsak a gyógyhatásában van, hanem abban is, hogy Újvidéken van. Ezért a minden tájról érkező szerbeknek látogatniuk kellene. Ezzel kettős hatást érnek el. Először: egy elismert fürdőben gyógyítják magukat, jól szórakoznak, és ezenkívül a kívülről jövő szerbek tudása megsokszorozódik Újvidékről. Megismerik magát a várost, gyönyörű környékét, megismerik a szerbséget helyben és a környéken.".
A városnézéssel egybekötött nemzeti célok tudatosítása az egyik fontos célja volt a nyomtatványnak. A másik igen fontos cél a gazdasági előnyök bemutatása volt. Ezért ismét a város „ütőerének" nyilvánított Nagy piacra tért vissza a szerző. „Piacon van a korzó, amely este hatórától igen élénk. Vasárnap délelőtt, különösen nyáron ott „ földműves korzót tartanak, ahol daliás szerb ifiakat lehet látni".
„A piac tele van üzletekkel. valamikor ezek szerb üzletek voltak, de most az érthető gazdasági beáramlás miatt az üzletek kevert tulajdonban vannak... – ma is azonban a nagy szerb üzletek többségben vannak a piacon... – A piacot a szerb püspöki palota zárja, amely előtt izléses kereszt és tér van. A városban nincs is más csak terek vannak".
„Ha a püspöki palota előtt állunk balra a Szűcs utca, jobbra a Duna utca helyezkedik el. Ezen az utcán zajlik az egész szerémségi forgalom Újvidéken". Aki szerémségi legényeket és lányokat szeretett volna látni azt itt minden délelőtt megtehette. A Duna utca végén helyezkedett el a Hotel Fábri, majd mellette a Magyar Királyi Törvényszék nagy palotája volt.
A város látványosságainak a felsorolása mellet szemmel láthatóan külön hangsúlyt fektettek a magyarországi szerbség jelentős épületeire, gazdasági erejére, de különösen a politikai szervezetinek központjaira is. Az ilyen publikációk, amelyekben a nemzeti célok elérését egy nemzet gazdasági erejének függvényében mutatják be napjainkban, számunkra is tanúságosak. Még akkor is, ha Újvidékről szólnak.
