– Azt hiszem, minimum olyan öt kilót sikerült magamra pakolnom, amióta hazajöttem Újvidékről – mondtam a szomszédnak, miután titokban konstatáltam, hogy szétrepedt a nadrágom, ahogy leguggoltam, hogy felkapjuk a kanapét és bedobjuk a tiszta szőnyegre.
– Gondolom, sokat ülök a számítógép előtt, stresszelek a kölcsön miatt, meg kevesebbet is mozgok. Meg nem is nagyon figyelek oda arra, hogy mit eszek. A tepertő a szalonnát éri, azt meg a kolbász – magyaráztam.
– Hallod, szerintem attól nem lenne szabad meghízni – mondta később a szomszéd, ahogy a műhelyében kifújta a cigaretta füstjét, és a földre helyezte a hideg sörösüveget. Munka után voltunk, megérdemeltük.
– Vagyis érted – folytatta –, nézd meg a régi öregeket. A te öregapád meg az enyém is világéletében szalonnát evett és sohasem volt rajtuk kappanháj. Szerintem a gond nem a zsírral van, hanem a rengeteg adalékanyaggal, meg mindenféle táppal, amit odaadnak a jószágnak. Nézd ezt a példát: egy kiscsirke pár hét alatt eléri a vágnivaló súlyt, meg a sertésnek sem kell már másfél év ahhoz, hogy elérje a mázsát. Hanem bumm – három hónap alatt felkapkodja magát. Gondolod, hogy abból a rengeteg „vitaminból” nem kapunk mi is egy jó kis adagot amikor eszünk az állat húsából? A vegyszerekről meg ne is beszéljünk – mondta nekem is, meg saját magának is.
– Szomszéd, az igazság az, hogy én ilyesmiken igyekszem nem gondolkodni. Tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, de igyekszem nem odafigyelni rájuk. Gondolom, mára már annyi a modern és egészségtelen behatás, annyi mindenre kellene vigyázni, hogy az ember már csak akkor élhetne egészségesen, ha burokba zárkózva, meg napfénnyel táplálkozna.
– Azzal sem lehet. Vagyis a nyári szezonban, reggel tÍztől délután háromig nem lehet – helyesbített a szomszéd.
– No látod! Ezt el is felejtettem. Az erős napfény bőrrákot okoz. A cigi tűdőbajt, az alkoholtól meghülyülünk, a hús mérgezett, a víz arzénos, a kenyér fehér, a liszt finom, a sors meg könyörtelen – vetem oda én is, vigyorogva.
Bármennyire is megmosolyogtuk ezt a sok egészségügyi jótanácsot meg megállapítást, a végén mindketten elhallgattunk, amint jobban belegondoltunk abba, ami elhangzott.
Aztán, mintha mindketten ugyanabban a pillanatban söpörtük volna le a gondolatok terhét a vállunkról, az üvegeinkhez nyúltunk, miközben a rádióban éppen a testépítésről és az egészséges étkezésről beszélgettek.
