Királyi park, különböző paloták és luxusrezidenciák tucatjai épültek az elmúlt évtizedben Újvidéken, és a lakásgyártás üteme látszólag nem lankad. A hangzatos elnevezések természetesen az értékesítési mutatókat hivatottak növelni, a valóságban az új lakások leggyakrabban kevés „fényűzést” nyújtanak, legfeljebb az ország és a régió fejletlen vidékeiről idecsődülő, újfajta újvidékieknek jelentenek fedelet a fejük fölött. A valamikori Elektroporcelán gyár helyén is új épületkomplexum épül hamarosan, a lerombolt ipari létesítmények maradványait most hordják el.
Szeli Balázs felvétele
Ennek a gyártelep helyén épülő lakónegyednek a nevében is benne van a „kert” szó, ami ugyebár képzettársítást eredményez a „zöld” és a „természetes” fogalmakkal. Ez a szó gyakran belekerül az épülő lakóházak, blokkok nevébe, akárcsak a „kilátás” és a „folyó” szó. A beruházók ilyen és hasonló elnevezésekkel igyekeznek reklámozni, vonzóvá tenni az épülő ingatlanokat.
Az új, belvárosi lakásokat azzal a megfogalmazással hirdetik, hogy az ide beköltözők „könnyű és gondtalan életet élhetnek majd Újvidék belvárosában”. Nos, azok, akik a városban nőttek fel, azok, akik végigkövették „fejlődését”, azok jól tudják, hogy ennek az ígéretnek a megvalósítása eleve lehetetlenség. Az épülő lakás és a lakótömb lehet ugyan „lakóbarát”, de a városrész, nevezetesen a belváros már régen nem az.
Az új lakóblokk egy L alakban megépített, 8 emeletes épülettömbből áll majd. A Filip Višnjić és a Marko Miljanov utca kereszteződése és a Duna menti sétány közötti területen korábban ipari létesítmények működtek, az Elektroporcelan gyár volt ezek közül az utolsó. Porcelánból készült villamos vezetékek szigetelődarabjait gyártották itt még nem is olyan régen. (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
Tehát: hiába építenek az új lakónegyed alagsorába elegendő gépkocsi befogadására alkalmas parkolót, elég, ha egy „csak beugrok egy kifliért” autós a garázsbejárat elé parkol, elállva az utat a többiek elől. Hiába terveznek elegendő zöldfelületet, ha azok utólag parkolóhelyekké, kávézók kerthelyiségeivé és hasonlókká válnak. Az új lakónegyedekre jellemző, hogy a gyalogjárdák feltűnően keskenyek, ha egyáltalán létesítenek ilyeneket.
A hangzatos nevű, új lakónegyedek tehát legfeljebb a lakóegységen belüli kényelmet szavatolhatják, az új lakónak elhagyva a lakását ugyanabban a káoszban kell feltalálnia magát, mint a többieknek. Azoknak, akik nem „luxusrezidenciákban” laknak körülöttük.
Nyitókép: Már hetek óta hordják az egykori gyár maradványait (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
