Hetvenegy évvel ezelőtt, amikor az újvidéki horgászok lekarikáztak a Kövesbe szerencsét próbálni, a Dunának ezen a szakaszán még egy-két halászkunyhón kívül, ahol a horgászbotokat és egyéb kellékeket tartották, nem volt még semmi. Öröm volt ide jön, a város zajától – még akkor a városnak talán nem is volt zaja – kissé megpihenni. És nem is kellett túl nagy szerencse ahhoz, hogy halat is fogjanak, mert halból volt bőven, annyit foghattak, hogy haza sem tudták mind vinni.
A múlt (Dávid Csilla)
Két emberöltő telt el azóta, lehet, hogy kissé több is, és itt ülök ugyanabban a Kövesben, ahol a csendre, nyugalomra vágyó horgászok annak idején gyönyörködhettek a Dunában, a túloldali hegység erdeiben, a természet szépségében, ám gyönyörködni nem tudok. Körülöttem családi házak – földszintesek, emeletesek --, rendezetlenül álló medencés villák, autók egymás hegyén-hátán, sok ember, akik közül egyik sem horgászik, roston sütik a húst, halászlét főznek, boltban vett halból, vagy sétálnak az egy embernyi szélességre hagyott töltésen a házak, villák és a part mentén emelt medencék, magánteraszok kerítése között. Most alacsony a víz, a parton is lehetne sétálni, ha a villák tulajdonosai azt is, mint saját udvarukat tisztán tartanák. A túloldalt, a Kamancot sem erdők borítják már, hanem házak tömege, és hamarosan idehallatszik majd az autók zaja is a közelben épülő hídról, amely a százezer főről félmillióra duzzadó várost köti majd össze a hegy alatt, a hegy felett épülő autópályával.
A titeli magyarok a rendezvényen (Dávid Csilla)
A Köves már nem a horgászoké, már régen nem az, annak ellenére, hogy most, ezen a szombati, júliusi forró napon, azért ülünk itt, hogy megünnepeljük a Köves Sporthorgász-egyesület fennállásának hetvenegyedik évfordulóját.
Piszár József kilencvenegy évével a legidősebb egyesületi tag. Ő kalauzol végig az ünnepség színhelyén, közben elmondja, hogy tudomása szerint az alapítók közül már senki sem él.
A kisiskolások közül ők fogták a legtöbb halat (Dávid Csilla)
-Igen, a Köves már régen nem az, ami hetven évvel ezelőtt volt. Teljesen beépült, idegenek érkeztek ide, akikkel nem mindig tudjuk megérteni egymást, a fiatalok esti bulizásaitól sokszor nem tudunk aludni, de vannak más problémák is, mint például az, hogy az egyik újonnan érkező a medencéjét áttolta a szomszéd telkére, vagy az, hogy másikuk elzárta az autóforgalmat a töltésen egy, a Duna partjáig húzódó terasszal. Hiába tiltakoztunk, hogy így a mentőkocsik és a tűzoltók sem tudnak itt közlekedni szükség esetén, nem ért semmit. Négyszázötven ház van itt, ebből hatvanhat a lakókocsi.
A rendezvény horgászversennyel kezdődött. Az egyesület legfiatalabb tagjai próbáltak szerencsét. Éppen a verseny végére értünk hozzájuk, a kifogott halak, halacskák számlálását, mérését végzik. A legtöbb haltartó szák üres, egyikben-másikban csupán néhány aprócska hal ficánkol. Emlékszem, Robi barátommal gyerekkorunkban, amikor hajnal két órakor kelve eljöttünk ide, vagy a Kis-Dunára pecázni, mindig egy vödörnyi ilyen hallal tértünk haza, a macskák nagy örömére.
A lángosnak nagy keletje volt (Dávid Csilla)
Visszafelé jövet megálltunk az egyik terasznál. Kamarazenekar szórakoztatja az erre sétálókat.
– Ez is a műsor része – mondta Piszár. – Több teraszon is zajlanak események. A terasz tulajdonosa egy vállalkozó, cége van Ausztriában, de más országban is, itt is. A nyarat itt tölti, és úgy tudom, hogy már nyugdíjba vonult. Terve, hogy kibéreli a Köves vendéglőjét, ami régen bolt volt, majd étterem. A boltot becsukták, mert már nem volt nyereséges, aki ide jön, kocsival érkezik és a városban mindent megvesz. Az éttermet pedig az itt lakók panaszára zárták be, ugyanis a bérlője túl hangos zenével szórakoztatta vendégeit. Most ez az ember, mi görögnek hívjuk, mert állítólag az anyja, vagy az apja görög volt, ki akarja bérelni az épületet. Vendéglőt és boltot is tartani fog, állítólag egy exkluzív vendéglőt. Idegenforgalmat fejleszt a Kövesben.
Háza ezen a soron a legnagyobb, egyesek szállodának is nevezik, de nem látok rajta erre utaló feliratot.
Újságíró-kollégák versenyben (Dávid Csilla)
Kissé távolabb, a következő teraszon is zenét hallgathatunk, pontosabban egy csoport, népviseletben öltözött asszony és férfi népdalokat énekel.
Piszár József a harmadik terasz vendégére hívja fel a figyelmem.
– Ezzel az emberrel külön riportot is készíthetsz. Ő Zlatko Kesler, többszörös paralimpiai olimpiai és világbajnok. Fiatal korában került tolószékbe. Csodálatos módon sikerült neki annyi erőt összegyűjtenie, hogy elkezdett pingpongozni, majd sorra nyerte a bajnokságokat. Most edző. Ő egyesületünk tiszteletbeli tagja.
Egy kis zene a Dunánál (Dávid Csilla)
Egy hatalmas asztalon érmék, serlegek állnak szép sorjában. Zlatko Kesler székében ül, beszélget az emberekkel. A szervező-bizottság egyik tagja bemutatja őt. Ugyanezen a teraszon az érmék mellett horgászfelszereléseket is láthatnak az erre sétálók. Korabeli horgászbotok bambuszból, egy haltartó bárka, bambusznyelű szák, háló, újabb kori, műanyag pecabotok...
Még egy terasz, ahol megállhatunk. Kövesi és nem kövesi amatőr festők képeit lehet megnézni, egy másik teraszon pedig a Kövesről készült fotókból nyitottak egy kiállítást. Ugyanitt rövidke koncert is lesz, dzsessz-zenét is hallgathatnak a vendégek, majd az ebéd közben és után tamburazenekar szórakoztatja őket.
És ami ilyenkor elmaradhatatlan, az a halfőző verseny. Több mint tíz bográcsban rotyog a hal. De a vendégek majd nemcsak a halászlét kóstolhatják meg, hanem a titeli magyar egyesület tagjai által készített hatalmas kondérban főzött babot és gulyást is. De aki nem tudja kivárni a verseny végét, vagy, hogy megfőljön a bab és a gulyáspaprikás, amit majd ingyen osztogatnak, és mindenki ehet mindenből, amennyi csak belefér, sőt 150 dinárért lángost is vehet. Budiszavai és pirosi asszonyok szorgoskodnak sütése körül. És a sör is, az ásványvíz is ingyenes.
A három legjobb horgászlány (Dávid Csilla)
– Igyekeztünk minél tartalmasabb műsorral kedveskedni vendégeinknek – mondta Lazar Munižaba, a Köves Sporthorgász-egyesület igazgató bizottságának alelnöke. – Ahogy látom az embereken, ez sikerült is . Több támogatónk is volt, mert saját pénzünkből mindezt nem tudtuk volna megvalósítani. Most sokkal többen vannak, mint tavaly, a hetvenéves évfordulónkon, feltételezem, hogy egy évvel ezelőtt még sokan tartottak a koronajárványtól.
Igen, a koronajárvány. Hetvenegy évvel ezelőtt nem volt. Akkor a Dunában fogták, a Duna vizében főzték a halászlét ugyanitt. Ma pedig...
Azokra az ízekre még Piszár József sem emlékszik már.
Végül említsük meg az ünnepség versenyeinek győzteseit:
Horgászverseny:
Általános iskolások (fiúk): 1. Gregor Struharik, 2. Pavle Bošnjaković, 3. Luka Stepanović.
Általános iskolások (lányok): 1. Nataša Brkić, 2. Hana Sayyil, 3. Nadja Crnić.
Ifjak: 1. Nemanja Juboljev, 2. Dario Hodarijela, 3. Nemanja Brkić.
Halászléfőző verseny: 1. Goran Vujković és Téglás Attila, 2. a jankahídi csapat, 3. a Gagić család.
