A Vasút utca 4. alatti Izba kávézó, galéria és könyvesbolt két évtizeden keresztül fogadta vendégeit, tavaly novemberben bezárta kapuit. Az oda gravitálók számára nemcsak kávéházat, hanem második otthont is jelentett.
A népszerű klubhelyiséget fiatalok és idősek egyaránt látogatták, ugyanakkor írók, zenészek, színészek, festők, egyetemisták, akadémikusok, programozók, nyugdíjasok, motorosok, költők találkozási helyének is számított. A kapuzárás híre mindenkit váratlanul ért, működtetői a koronavírus miatt előállt helyzet és az ezzel járó pénzügyi nehézségek miatt kényszerültek erre a lépésre.
Dimitrije, aki pincérként dolgozott itt, elmondta, hogy az Izba tárt karokkal várta azokat, akiket a társadalom fővonalán nyomulók nem értettek meg, akiket kitaszítottak.
– Valóságos művészi oázis volt, olyan, ahol bárki felléphetett az együttesével, akár egyénileg is, kiállíthatta a műveit, és akár a könyvét is bemutathatta. Az Izba egy olyan hely volt, ahol az idő megállt, megszűnt létezni. Amíg a helyiségben voltál, nem volt fontos, hogy ki és mi vagy, hogyan ülsz és viselkedsz, mit és mennyit iszol. Az utóbbi időben azonban észrevettem, hogy a művészet már nem jellemezte annyira az Izbát, mint korábban. Azt láttam, hogy a művészek és még a tulajdonos is kezdték elveszíteni a kedvüket az alkotás és a kretaivitás népszerűsítése iránt. Minden jel arra mutatott, hogy közeleg a vég – mondta Dimitrije.
A Dnevnik napilapban megjelent emlékösszefoglaló emlékeztet arra, hogy az Izba két évtizedes fennállása során számos tartalom közül válogathattunk, a kínálat mély hatást gyakorolt a közönségre. Ezek sorába tartoztak tematikus fényképkiállítások, ilyen volt például a nemrégiben bemutatott, egészségügyi művészi napló, amelyben a művésznő a saját hasáról készült röntgenfelvételeket mutatta be.
Egy másik képkiállítás szintén maradandó emléket nyújtott a látogatóknak, a művek fő motívuma a pszichedelikus testformák és a lányok mesébe illő kinézete volt. A képek a közönséget az álmok világába és egy ismeretlen illúzióba varázsolták. A hangulatos klubhelyiségben valóban mindenki megtalálta a saját érdeklődésének megfelelő tartalmat.
Sokan azonban nem a művészi vonal, hanem az olcsó italok és a jó zene miatt gyűltek össze itt ezen a vendéglátóhelyen, baráti társaságban. A koncertek zenei hangzása is általában különleges volt, a zongora és a dobok egyedi párosítása, a klasszikus és a rockzene ötvözete, az ilyesmi az Izba egzotikus légkörében egy teljesen új dimenziót hozott létre. A klubhelyiség valódi légkörét azonban leginkább az érdekes történeteket mesélő, közvetlen emberek alakították ki, ők tették szebbé egymás mindennapjait.
Azok, akik ide jártak, egyetértenek abban, hogy az Izba klubhelyiségét fel kellene éleszteni. Addig a napig pedig hálával emlékeznek mindarra, amit ez a különleges vendéglátóhely nyújtott nekik.
