Újvidéket régen is és most a kerékpározók városaként emlegették-emlegetik. Földrajzi adottságai eszményiek ehhez, emelkedők, dimbes-dombos részek csak a szerémségi oldalon vannak, a belvárosban a terep nem okoz gondot. Erre alapozva építették ki a múltban a meglehetősen komoly kerékpárút-hálózatot, amely mára – különösen most, a járvány idején – a többi, városi rendszerhez hasonlóan elégtelennek bizonyul. Ugrásszerűen megnőtt ugyanis a bringázók száma Újvidéken, tavaly nyáron nagyon sokan a buszozás helyett előkeresték régi biciklijeiket a padlásokról, pincékből, így most már a kerékpárutakon is rendszeressé váltak a dugók. A parkolás szempontjából is szűkös lett a hely, a szabad telkek többségét gépkocsiparkolókként jelölték meg, a bringázók most ott kötik meg biciklijeiket, ahol erre éppen lehetőség adódik. Példaértékű és követendő gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot lapkiadó házunk vezetősége akkor, amikor a belvárosi, Mišić vajda utcai székházunk elől az önkormányzattal közösen pár évvel ezelőtt kitiltották az autókat, és a bejárat előtti kis platót kizárólag bicikliparkolóként jelölték meg. Azóta észrevehetően növekedett a munkába kerékpáron érkezők száma, pár nappal ezelőtt pedig a bicikliparkoló régi vasszerkezetének helyére új került.
Az utóbbi időben hasonló, környezetvédelmi előjelű lépéseket tett több, társadalmi felelősséget ismerő székvárosi cég is, törekvéseink azonban sajnos eltörpülnek elkényelmesedett, autójukat státuszjelképként megélő honfitársaink mindent letaroló „fejlődési vonala” mellett.
