Csütörtök délelőtt gyertyaszentelő Boldogasszony napján ünnepi szentmisét tartottak a zentai Jézus Szentséges Szíve katolikus templomban. A misét ft. Bankó Nándor esperesplébános celebrálta, melyen megemlékeztek azon hősökről és mártírokról, akik 1849 februárjában vérüket hullatták a népért és szeretett városukért. A szentmisén megemlékező beszédében Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere Tamási Áron szavait idézte, miszerint tiszta és nagy dolgokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.
– Csak a tiszta emberi értékek tehetnek minket azzá, amire az Isten teremtett bennünket. Az 1849 februárjában lezajló eseményeknek mintegy kétezer-nyolcszáz zentai áldozata volt. Azok a hideg napok megrázták közösségünket. Ami megtörtént, megtörtént, írva vagyon, nekünk azonban felelősségünk, hogy mindig emlékezzünk. Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a földön, melyet őseinktől örököltünk, és gyermekeinknek adunk tovább. Ez ad erőt a közösségnek, mert nekünk, akik itt élünk és tevékenykedünk, közös dolgaink vannak ezen a tájon. Erre a tájra, a városházára, az utcáinkra, a templomainkra, kertben a madárra, a virágzó tiszavirágra, ezekre mondjuk, hogy szülőföld – hangzott el a beszédében.
A szentmisét követően a Felsővárosi köztemetőben koszorúzással emlékeztek az 1849-es február eleji gyászos események ártatlan áldozataira. Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa rövid történelmi visszatekintést adott. Az alkalmi beszédet követően elhelyezték a kegyelet virágait az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emléksírhelyénél. Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának nevében Balogh György konzul koszorúzott. A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Rigó Pál Zsófia alelnök és Hugyik Richárd, Zenta község önkormányzata nevében Czegledi Rudolf polgármester, a Vajdasági Magyar Szövetség Zenta községi szervezetének képviseletében Juhász Attila és Cipó Igor, a Rákóczi Szövetség Zentai Ifjúsági Szervezete nevében pedig Homolya Ákos helyezte el a kegyelet virágait. Az eseményt követően Rigó Pál Zsófia, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke az emlékezés fontosságát hangsúlyozta.
– Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyarság kultúrtörténeti vonatkozásában egyike a legmeghatározóbb eseményeknek. A magyar nemzetként átélt veszteségeink emlékét évről évre megőrizzük. Így a mai legmélyebb kegyeletadó megemlékezés is egy olyan közösséget formáló erőt képez, ami stabilabbá teheti az építkezésünket és a jövőről való gondolkodásunkat – fogalmazott.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
