Ahogyan a karácsonyt a fények és a csillogás, a húsvétot a szebbnél szebb díszített tojások jellemzik. Míg egyesek különféle festési technikákat próbálnak ki évről évre, mások a hagyományos vonalat követik, és igyekeznek minél jobban visszacsempészni a rég elfeledett mintákat, technikákat, motívumokat a modern világba.
A felsőhegyi Viakter Olga 2018 szeptemberében, a Kőrösi Csoma Sándor Programmal jutott ki Kanadába, pontosabban Saskatoonba. Azóta is az ottani magyar egyesületben tevékenykedik, ahol különféle programok révén igyekszik közelebb hozni a magyar hagyományokat a helybéli polgárokhoz, akiknek a felmenői, vagy ők maguk magyar származásúak, vagy egyszerűen csak érdekli őket más nemzetiségek kultúrája. Minden ünnep közeledtével igyekszik bemutatni a hozzá kapcsolódó szokásokat, azt, hogy egykoron hogyan ünnepeltek, mivel díszítettek.
Nem volt ez másként most sem, hiszen első ízben szervezték meg a tojásdíszítő foglalkozást a Sakatooni Magyar Egyesület berkeiben.
– Egy-két évvel ezelőtt, amikor itthon voltam, Csonti Melinda tanárnőtől kaptam jó pár írókát. Egykoron tőle tanultam meg ezt a díszítési technikát, de akkor még fiatalabb voltam, jó pár évig nem is foglalkoztam ezzel, tehát volt mit gyakorolnom. Nekifogtam, és igyekeztem minél jobban elsajátítani ezt a rajzolási módszert – mesélte Olgi.
Sakatoonban a foglalkozáson 14 személy vett részt. Volt, akinek a nagyszülei magyarok voltak, erdélyi magyarok is részt vettek a rendezvényen és helybéliek is eljöttek. A korosztály szerinti eloszlás is igen színes volt, hiszen a fiatalabbtól az idősebbig mindenki kíváncsi volt a díszített tojások titkára.
– Először egy kis prezentáción keresztül megtudhatták, hogy miért festik pirosra a tojást, emellett megismerkedtek a tojásírás hagyományával, azzal, hogy még milyen technikák léteznek, de a különböző régiók festett tojásait is bemutattam nekik. A foglalkozáson egyebek mellett kipróbáltuk a gyimesi tojásírást. Annyira jól sikerült ez a délután, hogy úgy döntöttünk, jövőre is megszervezzük – újságolta Olgi.
A felsőhegyi lányra az igaz szerelem is Kanadában talált rá. Férjével, Ronnal már három éve házasok. Párja egy igen kíváncsi és nyitott személyiség, hiszen mindent szeretne megismerni, ami a magyar kultúrához tartozik. Jelenleg is Felsőhegyen töltik a szabadságukat, és pont a húsvéti ünnepkör miatt időzítették erre az időszakra az utazást, hogy Ron még jobban megismerje az itteni szokásokat.
– Az előző években Kanadában is megtartottuk a húsvétot. A magyar boltban vettünk sonkát, tormát, hagymát, főztünk tojást, és áthívtam Ron pár barátját is, hogy nagy családként együtt ünnepeljünk – mondta Olgi.
Amikor arról kérdezem Ront, hogy náluk hogyan ünneplik meg a húsvétot, elmesélte, hogy bár olyankor is összegyűlik a család apraja-nagyja, ez az ünnep inkább a hívő embereknek fontos, majd hozzátette, hogy a gyermekek számára ott is van tojáskeresés, meg persze a legkisebbeknél még él az a szokás, hogy a nyuszi hozza az ajándékokat.
– Ott nincs annyi hagyomány, szokás, mint nálunk – vette át a szót Olgi. – Ott minden családnál más az ünnepi menü, de nem sonka és tojás kerül az asztalra, mint nálunk.
Arra a kérdésre, hogy Ron milyen magyar húsvéti szokásokat ismert meg, Olgi nevetve csak annyit mondott, hogy a locsolkodást, és a Zöld erdőben jártam kezdetű versikét el is tudja mondani. Emellett elmesélte, hogy már mindketten nagyon várták ezt az időszakot, hiszen még ő újra együtt ünnepelhet a családjával, addig Ron megtanulhatja a sonkafőzés fortélyát.
Nyitókép: A foglalkozáson sokféle motívumot megtanulhattak az érdeklődők Olgi segítségével (Fotó: Facebook/Saskatooni Magyar Egyesület)
