Vajdaság egyik legnépesebb, legrangosabb és legnépszerűbb „borversenyén”, a temerini 17. Nemzetközi Vince-napi Borfesztiválon szerzett nagy aranyérmet Janek György zentai bortermelő. Méghozzá abban a kategóriában, ahol a legtöbb benevező volt: összesen 275-féle fehérbor közül kiáltották ki az övét a legjobbnak.
Melyik borral érte el ezt a sikert?
Egy 2011-es évjáratú ottonel muskotállyal. Négy évig kísérleteztem vele, meddig lehet egy muskotályost eltartani úgy, hogy azért tartsa a nívóját, és a jelek szerint ez a kísérlet sikeres volt.
Ez lenne a siker (egyik) titka? A kísérletezés?
Ez is, meg az, hogy mindent a maga idejében el kell végezni. Nem lehet egy-két héttel előbb vagy később szüretelni, átfejteni, palackozni, mindennek megvan a maga ideje, és mindenre oda kell figyelni. Összetett, nehéz munka ez, de ha az ember szereti, akkor örömmel csinálja.
Honnan ered ez a bor iránti szeretet?
Persze vannak családi előzményei. A nagyszüleimnek ismert és népszerű vendéglőjük volt, Horgosról hozták lovas szekéren a szőlőt, a pincénk meg tele volt hordókkal. Tőlük láttam, tőlük örököltem ezt a viszonyulást a borhoz: nem kell mesterségesen siettetni, meg kell várni, míg a bor magától megérik.
Mit kell tudnia a Janek-féle borokról a fogyasztónak?
Az én boraim a reduktív borok kategóriájába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy maga a feldolgozás gyorsan kell, hogy megtörténjen, hogy a levegő ne idézze elő az oxidációt, minél előbb kerüljön a hordóba és a pincébe a bor, ahol aztán érlelődhet.
Milyen fajtájú borokat termel?
A legtöbb a chardonnay, ezenkívül van még zöld veltelini, ottonel muskotály és cabernet sauvignon. Ezek általában száraz boroknak minősülnek, de itt, a mi vidékünkön normális termeléssel olyan nagy cukorfokkal rendelkező szőlőfajták termesztése, amelyekből édes vagy félédes borok készíthetőek, nem is elérhető. Ezenkívül van még fehér burgundim és kékfrankosom is, de az ezekhez szükséges szőlő már nem saját termelés, külső forrásokból szerzem be.
Mit jelent egy bortermelő számára egy ilyen siker, mint a temerini? Feltételezhetően a szakma felfigyel rá…
A temerini az egyik legjelentősebb borfesztiválnak számít a környékünkön, a szerbiai termelők mellett Horvátországból, Magyarországról és Szlovákiából is érkeztek borok és versenyzők, így ez az eredmény (a bírálóbizottság 95,20 pontot adott a muskotályosra a lehető 100-ból) valóban szép sikernek számít. Talán nagyképűségnek számít, de valóban megtörtént már, hogy ha egyik-másik borszemlén megjelenek a boraimmal, akkor a többiek csak legyintenek, vagy visszalépnek, mondván, az első hely már úgyis elkelt…
És a fogyasztó?
Jönnek hozzám egész Vajdaságból, még Belgrádból és Magyarországról is, de inkább azok, akik már valamit értenek a borhoz, és nem az az egyedüli szempont, hogy minél olcsóbb legyen. Nem a reklám érdekében mondom, hanem valóban a borfogyasztók egészsége érdekében: elgondolkodtak már azon, hogy ha egy liter bor ára megegyezik egy kilogramm szőlő árával, akkor az a valami vajon hogyan készülhetett mégis szőlőből? A bor – mértékkel – valóban egészséges, és javallott a fogyasztása, de csak ha szőlőből készül.
Hol találja meg a Janek-borokat az, aki szőlőből készült bort szeretne vásárolni?
Hamarosan kiteszem a cégtáblámat is, és akkor már az útról is látható lesz a Felsőhegyről Magyarkanizsára vezető út melletti tanya, fent a dombon.
