Időnként hasznos dolog egy kicsit ücsörögni az orvosi rendelő várótermében. No, nem azért, mert időmilliomosok vagyunk (bár néhány nénikét elnézve, többen társalogni, meg a gondjaikat, bajaikat másnak eljajgatni jönnek el ide), hanem azért, mert látunk, hallunk ám ezt-azt.
Látunk olyan hölgyeket, akik nercbundában érkeznek a medikushoz, de a sort rend szerint elfelejtik kivárni. Bizony ez a csúnya szokás (mármint soron kívül berontani) ragályos, s a minap röpke fél óra alatt hét olyan személy volt, akik vagy megjátszották a hülyét, vagy pedig más ajtón somfordáltak be az épp soron következő páciens előtt. Tájainkon már hosszú évtizedek óta ez a szokás, a folklór része lett, pedig az egészségügyi intézmények néhány cetlivel (sorszámmal) elintézhetnék a dolgot. Nyugaton ez a gyakorlat már bevált szokás, meg lehet nézni, hogyan csinálják arrafelé.
Előttem egy cigány fiatalember várta a sort. Új cipője, bőrkabátja, ápolt körmei arra vallottak, hogy már rég szakított a csergás múlttal. Őt is megelőzte néhány soron kívüli, de egy kis morgás kíséretében békésen tűrte a sorsát:
– Már több mint egy hónapja egyik orvostól a másikig járok – s közben megpillantottam a jobb kezét, amelyen hiányzott a mutatóujj fele, s a középső ujja is sérült volt: – Munkahelyemen, a fatelepen egy körfűrész három centis fogai kapták le, s azóta tart a bolyongásom. A biztosító újabb és újabb papírt kér tőlem, s végül már a rendőrök is jártak nálam, mert azt találták ki, hogy a biztosítási pénzért szándékosan vágtam le az ujjamat. Rosszul esett ez a gyanúsítgatás, hiszen 14 éve bejegyzett munkahelyen dolgozok ácsként, asztalosként, s a családi körülményeim is rendezettek. Nem tudom, ők ennyi pénzért elkezdenék-e vagdosgatni magukat...
Közben végre sorra került, én meg azon morfondíroztam, hogy most megméressem-e, vagy sem a vérnyomásomat. Társadalmunk pillanatok alatt rásüti a bélyeget a cigányokra. Van, hogy jogosan, de sok esetben érdemtelenül gyanúsítgatva, és sértő módon.
S, ha a szót – cigány – pejoratív értelmében használnánk, úgy azt nem erre a fiatalemberre süthetnénk rá, hanem azokra a „fehérekre”, akik előtte betolakodtak a dokihoz.
