Az elmúlt hétvégén a Zentai Gimnáziumban végzett két nemzedék tartotta meg osztálytalálkozóját. A gimnázium épületében az 1959-es, a Royal Szállóban pedig az 1949-es nemzedék 4 d és c osztályosai találkoztak ismét egymással.
Ismét a tanteremben: az 1959-ben végzett diákok (Horváth Zsolt felvétele)
Ötven évvel ezelőtt a legendás irodalmár, Tolnai Ottó is itt érettségizett – ezt könyveiben és irodalmi estjein is gyakran megemlíti. A neves íróval az osztálytalálkozó előtt sikerült röviden elbeszélgettünk. Ekkor elmondta, hogy legújabb,Grenadírmars című prózakötetében is igyekezett megírni a zentai Tisza-parttól a Városházáig, illetve egykoron a Manić Grujo által üzemeltetett írógép-javítóműhelyig tartó útszakaszt: – Ezek a fiatalkorom legfontosabb helyszínei, itt volt a korzó is. Örülök, hogy most leellenőrizhetem, mit is írtam. Emlékszem, hogy szemben itt volt a Fehér Hajó vendéglő is.
Tolnai elmondta, hogy bátyja szintén a Zentai Gimnázium tanulója volt, s először vele érkezett ide. Azt is megtudtuk tőle, hogy elfoglaltságai miatt eleddig ritkán volt jelen az érettségi találkozókon, s most is az utolsó pillanatban érkezett, mivel tegnap még úton volt. Így ezúttal a második alkalommal találkozott ismét osztálytársaival, ezért számára jóval nagyobb élménynek számít a mostani összejövetel, mint azoknak, akik rendszeresen ellátogattak ezekre.
Kérdésünkre, hogy magyarkanizsaiként miért éppen Zentán végezte el a középiskolát, Tolnai úgy válaszolt, hogy szülővárosában a fiatalok középiskolába vagy Zentára, vagy pedig Szabadkára mentek, az egyetemet illetően pedig Belgrád és Zágráb közt választottak. Ő Zenta és Belgrád párti volt, de végül is a zágrábi egyetemen kötött ki.
Tolnai elmondta, hogy bátyja szintén a Zentai Gimnázium tanulója volt, s először vele érkezett ide. Azt is megtudtuk tőle, hogy elfoglaltságai miatt eleddig ritkán volt jelen az érettségi találkozókon, s most is az utolsó pillanatban érkezett, mivel tegnap még úton volt. Így ezúttal a második alkalommal találkozott ismét osztálytársaival, ezért számára jóval nagyobb élménynek számít a mostani összejövetel, mint azoknak, akik rendszeresen ellátogattak ezekre.
Kérdésünkre, hogy magyarkanizsaiként miért éppen Zentán végezte el a középiskolát, Tolnai úgy válaszolt, hogy szülővárosában a fiatalok középiskolába vagy Zentára, vagy pedig Szabadkára mentek, az egyetemet illetően pedig Belgrád és Zágráb közt választottak. Ő Zenta és Belgrád párti volt, de végül is a zágrábi egyetemen kötött ki.
– Amennyiben magyarkanizsai emberrel találkozom, azonnal megérzem róla, hogy Zentán vagy pedig Szabadkán járt középiskolába. Valójában két embertípusról van szó. Érdekes az is, hogy a sors végül úgy hozta, Szabadkán élek. Palicson pedig létezik egy idős tanárember, aki az összes nemzedéket végigtanította – vele barátkozom. Ő állandóan a diákjairól mesél, képeket mutat róluk. Ennek köszönhetően újraélem a szabadkai gimnázium életét is, de én félig-meddig zentai vagyok. Ez az intenzív, legfontosabb időszak idekötött. Egy eléggé furcsa embertípus voltam (s vagyok is), lírai alkatként mindezt igen intenzíven éltem meg. Az egészet az én zentai csatámnak nevezem, amely tulajdonképpen még mindig tart, önmagammal és a világgal. Ez szép is, no és benne van a győzelem, de a veszteség is – mondta Tolnai.
Tanáraival kapcsolatban megjegyezte, hogy diákként voltak kedvencei, de ahogyan múlik az idő, mindegyik tanára pozitívvá válik az ember szemében. Akkortájt egyébként a magyar irodalmat Szeli István adta elő, aki mindenkor a magas minőséget jelentette, s jelenti napjainkban is. – Nagy szerencsémnek tartom, hogy Szeli tanár úr diákja lehettem – nyilatkozta az író. A tanárjai közül Tolnai megemlítette a szintén irodalmat előadó Dancsó Jenő nevét, s persze a neves képzőművészt, Benes Józsefet is. –A világban sokat vagyunk együtt Benessel, aki a rajztanárom volt. Az elmúlt években, így berlini tartózkodásom ideje alatt is azt játszottuk vele, hogy amikor meglátogatott, s kivittem őt a társaságomba, mindenütt úgy mutattam be, mint a diákomat. Ez a gesztus pedig nagyon tetszett neki. Amikor találkozunk, már nem is tudjuk, hogy ki kinek volt a tanára, illetve diákja.
Az ötven évvel ezelőtt leérettségizett osztálynak Tolnain kívül még egy neves irodalmár, Fehér Kálmán is a diákja volt. Ő viszont egy baleset miatt nem jelenhetett meg az osztálytalálkozón.
xxx
A Zentai Gimnázium épületével szemben, a parkon túl, a felújított Royal szálló éttermében a 60 évvel ezelőtt leérettségizett gimisek találkoztak.
Hatvan évvel a boldog diákévek után (Horváth Zsolt felvétele)
Ebből az osztályból az adorjáni származású neves közgazdászt, Szecsei Mihályt kérdeztük, mit is jelentett számára a Zentai Gimnáziumban szerzett tudás és tapasztalat: – Ez biztosította számomra az alapot, s amikor a kalocsai jezsuita gimnáziumba mentem, ott is erre az alapra építettem azt a latin csillogást, amit elkövettem. Ezt a Belgrádi Orvostudományi Egyetemen is sikerült folytatnom, legalábbis addig, amíg politikai okok miatt el nem ítéltek, mivel a termelőszövetkezetek ellen szerveztem az adorjáni parasztokat. (A kötelező termék-beszolgáltatás és a mezőgazdasági kollektivizálás elleni nyílt agitálás, valamint magyar érzelmei hangoztatása miatt 4 év szigorított börtönre ítélték 1949-ben, ebből több mint két évet az Adria hírhedt szigetén, a Goli otokon létesített táborban töltött – a szerz. megjegyzése. Forrás: Hódi Éva–Hódi Sándor: Ki kicsoda, 2004). Amikor szabadultam, mezőgazdasági munkásként folytattam pályafutásomat, de mindig is a zentai, gimnáziumi kapcsolataimat használtam, s óriási szerencsém volt a megfelelő, felelős beosztásban lévő, nagyon jó iskolatársaimnak köszönve. Szkopjeban jártam ezután az egyetemre, ott a legjobb matematikus voltam, statisztikából gyakorlatokat vezettem, a tanulmányaimat rekordidő alatt befejeztem. Hívtak asszisztensnek, de Zenta, s ez a közösség visszavonzott, így visszajöttem a tervhivatalba dolgozni. Ez akkor csillogó régió volt a Szerb Köztársaság területén – nyilatkozta Szecsei úr, aki hangsúlyozta, hogy itt is, de további pályafutása során is a gimnáziumban szerzett munkafegyelmet, munkaerkölcsöt vitte magával. Ennek köszönhetően 80 évesen sincs mit szégyellnie, mivel maradt nyoma a munkásságának.
