Zenta a vajdasági magyarság egyik kulturális központja. Ezt hangoztattuk az elmúlt évtizedekben. A középiskolai hálózat bővítése, az intézményrendszer erősítése, a művelődési élet sokszínűsége is ezt a gondolatot támasztotta alá. Most mégsem arra keressük a választ, hogy tényleg így van-e, bár ez is elgondolkodtató téma lehetne. Arra voltunk ugyanis kíváncsiak, milyennek látja városunk nemrégiben kinevezett új polgármestere Zenta kulturális jelenét.
Fontosnak tartja-e annak a szellemiségnek a támogatását és továbbvitelét, amely sok-sok évtized alatt kialakította a város arculatát. Elsősorban nem az utcák, a terek, a fasorok és az épületek hagyományos jellegére gondolok, hanem azokra a belső szellemi értékekre, amelyekből összeállt ez a közösség.
– Mi a fontos: megőrizni vagy fejleszteni?
– Fontosnak tartom megőrizni a meglevőt, de anyagi vonatkozását tekintve lehet, hogy kicsit visszafogottabbak leszünk. Hiszen, mint ahogy mondtam, fő célunk a gazdaság föllendítése, új munkahelyek, új beruházások létrehozása. Ehhez valahonnan el kell venni a pénzt, de utána többszörösen megtérül a befektetés. Az új községi költségvetést úgy készítjük, hogy mindenre jusson pénz. Azt azonban nem mondom, hogy növelni fogjuk a kultúrára szánt keretet. Még az is lehet, hogy itt-ott kicsit megszabdaljuk. Megszüntetni nem fogunk semmit, hiszen Zenta valóban kulturális központ, és szeretném, ha az maradna.
– Folyamatosan csúszik a színház átadásának időpontja.
– Egyik célunk éppen az, hogy befejezzük a színházat. Az volna a legjobb megoldás, ha a büdzsénk el tudná viselni a maradék nyolc-kilenc milliót, mert akkor ripsz-ropsz be lehetne fejezni az építkezést. Sajnos nincs ennyi pénzünk, és nem tőlünk függ, hogy mikor lesz lehetőségünk folytatni a megkezdett munkát. A tartománytól ígéretet kaptunk a támogatásra, és remélem, hogy decemberig elkészül az épület.
– Ide tartozik valamelyest a nemrég létrehozott Zentai Kamaraszín.
– A kamaraszín is átadja majd az igénylését a jövő évre vonatkozóan, és a tervek alapján hoz döntést a végrehajtó tanács, hogyan fogja támogatni. Igaz, hogy a színészek és az amatőrök nagy része ebből a környezetből indult, de úgy tudom, ötven kilométeres körzetben legalább három hivatásos színház van. A kamaraszínház eléggé nagy falat ennek a városnak, nem áll úgy gazdaságilag, hogy megfelelő személyzettel együtt el tudja tartani. A színházi előadásokról nem kell lemondani senkinek. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a kultúráért nem fizetünk. Azonban úgy gondolom, a közösségnek is áldozni kell a szellemi értékekért. Lehet, hogy a jövőben több fizetett színházi előadást szervezünk, mint amennyi eddig volt.
– Megmarad-e a művelődési élet magyar jellege, ami eddig meghatározója volt?
– A magyar szellemisége mindenképpen megmarad, hiszen a lakosság összetétele is ilyen. Nem akarom megtagadni, hogy magyar vagyok. A magyar kultúrának gyökerei vannak itt, és ezeket a gyökereket nincs szándékomban kitépni.
– Mi élvez előnyt?
– A tömeget megmozgató rendezvények mindenképpen előnyben vannak. A szűkebb réteget vonzó irodalmi estek, könyvbemutatók, művelődési események, úgy gondolom, szponzori támogatásokból is megszervezhetők. Bár nem mondom, hogy ezeket nem segítem, ha nagyon szükséges. Nagyon remélem, hogy a Művelődési Központ munkáját föl fogjuk eleveníteni, mert az utóbbi időben ellaposodott.
– Ez miben nyilvánul meg?
– Kormányos Katona Gyöngyi szakmabeli, ebben szeretnék rá támaszkodni.
– A Thurzó Lajos Közművelődési Központ a színház, a múzeum, a könyvtár és a munkásegyetem egységét jelentette eddig. Egy ideje igazgató nélkül működik.
