Hagyomány a divatban

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Réka Darida Foundation közös képzési programot indított a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel és a Hagyományok Háza vajdasági hálózatával együttműködve, Hagyomány a divatban címmel. Ennek köszönhetően a közelmúltban Zenta két teljes napon keresztül a divat városává válhatott. A családjával Gödön élő Molnár-Madarász Melinda a Meyke márkanév megalkotója. Munkássága kapcsán fontos megemlíteni, hogy húsz éve dolgozik divattervezőként és tizenhat éve középiskolai művésztanárként. Alkotásaiban a népművészet inspirálja, mégis modern ruhatervezéssel foglalkozik. A kezdetekre visszaemlékezve úgy véli, az ősök iránti tisztelet, a gyökerek voltak azok, amelyek hatottak rá ezen az úton, hiszen gyermekkorában látta a nagyszüleit kézimunkázni, hímezni, riseliőzni. A későbbiekben keramikus szakon tanult tovább a középiskolában és a népművészetórákon divatgrafikákat rajzolgatott titkon a füzetébe. Ekkor már érezte, hogy számára nagyon magányos a keramikus szakma és más köti le a figyelmét. Meghatározó volt számára, hogy amikor a tanára rajtakapta, hogy nem jegyzetel az órákon, nem szidta le őt, hanem konzultáltak arról, hogyan is kell jól és helyesen divatfigurákat rajzolni. Akkora élmény volt ez Melinda számára, hogy később felnőtt fejjel népművészetet kezdett tanulni és a diplomamunkájának a kora kalocsai népviseletet választotta.

– Ezt követően jött a nagybetűs élet, hogy tervezőként, hogyan tudok majd helytállni. Egy felkérést kaptam Südi Erikától az SE Collectiontól. Ők Japánba vitték ki a termékeiket, a japánok nagyon szeretik a magyar népművészetet. Ennek a kollekciónak a megalkotásán tevékenykedtem én is két évig tervezőként. Ezzel párhuzamosan már pedagógusként is dolgoztam, tizenhat évet tanítottam egy művészeti iskolában, tavaly hagytam abba. A múlt év elején kaptam egy ösztöndíjat, ami által most itt lehet Vajdaságban, ez pedig a Réka Darida Foundation ösztöndíja, ez egy New York-i székhelyű intézmény. Ők 2017-ben hívták meg először a Meyke-kollekciót New Yorkba, ekkor már több tájegységet is feldolgoztam. Az ösztöndíj maga a csoda volt, hiszen olyan területeket kutathattam, mint például a gömöri térség és mai haute couture ruhákat alkothattam. Nagyon jó a kapcsolatom a Hagyományok Házával, az ő zsűrizéseiken rendszeresen részt szoktam venni és ők indították el ezt a programot a Népművészeti Egyesületek Szövetségén keresztül. Különböző egyesületek pályázhattak arra, hogy ellátogassak hozzájuk és mesélhessek a tervezés folyamatáról, a régi darabok megújításáról, a saját gondolataimról és magáról a divatgrafikáról is műhelymunka formájában – mesélte a divattervező.

A Hagyományok Háza szervezésében már két évfolyam helyi viseletkészítője is részt vett a 120 órás képzésen Vajdaság egész területéről. Ennek köszönhetően ők is bekerültek a Kárpát-medencei viseletkészítő körforgásba, sokan közülük jelentkeztek most Melinda előadására is.

– 2017 őszén kerültem a Hagyományok Házába, abban az évben indult el a Hagyományok Háza Hálózatának a megyei és a határon túli tevékenysége. Vajdaság és Kárpátalja az a terület, amiért én elsősorban felelős vagyok. A hálózat vajdasági munkatársával, Kovács Nádi Karolinával beszélgettünk arról, hogy a helyi kézművesek és varrónők részéről milyen igény volna a viseletkészítő tanfolyamokra. Így az ő közbenjárásával és Tajti Erzsébet oktató segítségével 2018 tavaszán elhoztuk ezt a képzést ide Vajdaságba is – mondta Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza közművelődési munkatársa.

Tajti Erzsébet ruhaipari szakoktató, szakmája szerint női ruhakészítő és immár harminc éve foglalkozik viseletekkel. A néptánc és a táncházmozgalom vonzotta erre a területre, mivel itt felsőfokú képzés nincs, így a ruhaipari képzését egy néprajzi és egy kulturális képzéssel egészítette ki, azóta azonban a mai napig autodidakta módon képezi magát, hiszen elmondása szerint ezt nem lehet abbahagyni.

– Erre a 120 órás képzésre egy témát kaptam a Hagyományok Házától, ezen belül pedig szabad kezet, így a témát mindig az adott területhez és a hallgatókhoz igazítottam. A hallgatók érdeklődésének és igényeinek igyekszem megfelelni. Mindig is az volt a célom, hogy népszerűsítsem a népművészetet, a néphagyományt, a kézművességet, és ennek a szeretetét próbálom a tanfolyamok ideje alatt képviselni. Meglepetés volt, hogy itt Vajdaságban csaknem negyven hallgatót vonzott ez a tanfolyam és azóta is ennek a hallgatóságnak minden tagjával tartom a kapcsolatot. Egy valódi közösség alakult ki, amely erősíti egymást szakmailag is és mondhatom, barátilag is – tette hozzá a viseletkészítőképzés egyik oktatója.