Prisztál Mária baromfitenyésztő:
– Még ma sem szívesen emlékezünk vissza azokra a háborús évekre. Több száz tartalékossal együtt a férjem is behívót kapott, eleget tett a mozgósítási parancsnak. Szerencsére nem vitték őket messzire, Tornyoson, a mezőgazdasági birtokon állomásoztak, de már akkor elterjedt a rémisztő hír, hogy a zentai férfiakat a horvátországi frontra akarják vinni. A többi asszonnyal együtt én is a férjem után menten Tornyosra, aggodalmaskodásunkra nem kaptunk megnyugtató választ, sőt ránk szóltak, hogy baj lesz, ha nem megyünk vissza a városba. Szó szót követett, az elégedetlenség egyre nagyobb elkeseredésbe csapott át, majd visszaindultunk Zentára, a községi vezetőktől vártunk valamilyen megoldást az áldatlan helyzetre.
Kaszás Vilmos nyugdíjas:
– Futótűzként terjedt a hír, hogy tiltakoznak a tartalékosok, nem akarnak Horvátországba menni. Ők felesküdtek a haza védelmére, de külföldre nem mennek. A lakosság egyként a mozgósítottak mellé állt, a Kaszás családból is, aki csak tudott, ott volt a Fő téren, több mint húsz Kaszás volt a tömegben. Szétszéledtünk a tiltakozók között, hátha hallunk valami biztatót, és a katonarendőrség mégsem bánik el a fiainkkal. A hatalom nyílt lázadásnak minősítette a béketüntetést, félő volt, hogy leszámolnak a parancsmegtagadókkal. A fenyegetések ellenére a válságtörzs tette a dolgát.
Sándor László levéltáros:
– Amikor értesültünk a forrongásról, a Történelmi Levéltár dolgozóival lementünk a városháza elé, és csatlakoztunk a megmozduláshoz, hiszen addigra már mindenkiben rengeteg feszültség halmozódott fel. Csak néhányan maradtak az irodákban, akik az ablakon keresztül követték a téren zajló eseményeket. Ennyi ember még talán sosem gyűlt össze, hogy felemelje szavát az esztelen háború, a miloševići katasztrofális nemzetpolitika ellen. Azon a két napon jó volt zentainak lenni, éreztük az összefogás, az együvé tartozás erejét.
Vartus Szabolcs állattenyésztési mérnök:
– A feleségem is kijött a munkahelyéről, együtt mentünk a központba, hogy részesei legyünk a nem mindennapi megmozdulásnak, hogy mi is, ahogyan olyan sok ismerős, barát, munkatárs, kiálljunk a béke mellett, a tömeg együtt skandálta, követelte a változásokat, a véres polgárháború megállítását és az annyira áhított békés hétköznapokat. Ekkor éreztük meg azt, hogy ha nagy a baj, össze tudunk fogni a jó ügy érdekében.
