Felemelő érzés, ha egy városnak van olyan nagy múltú, nevezetes épülete, amely az elmúlt száz év alatt annak egyik kulturális és szórakoztató központjává vált, amelyben híres emberek, művészek, államfők fordultak meg, hangzott el egyebek mellett a hétvégén, a zentai Royal Hotel centenáriuma alkalmából a szálló nagytermében megtartott ünnepségen.
A szép számú meghívott vendéget Piri Bertalan és Bicók Róbert tulajdonosok köszöntötték, majd Tari László helytörténész foglalta össze a hotel egy évszázadra visszanyúló történetét.
– A mai Royal szálloda helyén már a 19. század első felében állt a Kerületi Kocsma, amelyet a Kerületi Magisztrátus egyik 1836. évi gyűlésén már nem ajánlották javításra, hanem helyén egy új vendéglő építését javasolták. A kerületi kocsma 1869-ben a zentai Takarékpénztár tulajdonába került. A vendéglőt az 1880-as években nevezték el Magyar Király Szállónak, amit akkori bérlője átalakított, és díszesen berendezett. Ezt a vendéglőt és kávéházat akkor a város egyik legszebb épületének tartották. Néhány évvel később a vendéglőt, a város másik szállodájának, az Eugen szállónak a bérlője vette át, aki tovább korszerűsítette – magyarázta Tari László, aki elmondta, a zentai Takarékpénztár illetékesei a vendéglő tulajdonosaként 1910-ben határozták el, hogy egy új, modern, a kor igényeinek is megfelelő szállodát építtetnek a régi vendéglő helyére. Az új szálloda megtervezésével Magyar Edét (1877–1912) bízták meg. A régi épület bontása 1910 őszén kezdődött meg, és a gyors ütemű építkezési munkálatok után, 1911 májusára már a tetőszerkezet is készen állt. A meglepően gyorsan elkészült és a modern közkívánalmaknak is megfelelő Royal Szálloda 1911. október 8-án nyílt meg. A megnyitó napján a szálloda bérlője, Grünwald Mór, az akkori Zentai Friss Újságban adott fel hirdetést, amelyben a vendégeket a következő szöveggel invitálta az új és modern szálloda látogatására: A Royal szálló mai napon Zenta város úri közönsége részére fényes termeit megnyitotta. Az utazó közönség részére van az emeleten 30 szobája központi fűtéssel, vízvezetékkel, rézbútorzattal, fürdőszobával – a földszinten pedig a legkényesebb úri igényt kielégítő ebédlő, kávéház és díszterme – amely koncertek, bálok és esküvők számára minden kényelmet nyújt.
A Royal Szállodával, ami Magyar Ede egyik kiemelkedő és egyik utolsó alkotása, Zenta képe új színnel gazdagodott, hangsúlyozta Tari László, majd hozzátette, az elegáns épület a nyolc ritmusban elhelyezett hosszúkás ablakaival vertikális tagoltságot kölcsönöz, a plasztikai dekorációk pedig harmonikus egységet tükröznek a manzárdtetővel megkoronázott szállodán, amellyel az épület visszafogott, ugyanakkor grandiózus megjelenést kelt. A XX. század elején a szálló modernnek számított, hiszen villanyvilágítással, vízvezetékkel és központi fűtéssel rendelkezett.
A helytörténész elmondása szerint a szálló nemcsak a vendégekkel törődött, hanem fontos kulturális és művelődési feladatokat is ellátott. Nagytermében nemcsak bálokat, hanem más szórakoztató és egyéb rendezvényeket is tartottak. Már 1912 őszén a kultúra egyik fellegvára lett. Olyannyira, hogy nagytermében 1912. február 28-án – Zentán először – megkezdődtek a rendszeres mozi előadások is.
A második világháború után a szálló a vendéglátóipari vállalat tulajdonába került, és előbb Beograd kávéháznak, majd Pannónia Hotelnek nevezték el. A nagytermét, ami korábban különféle rendezvényeknek és ünnepségeknek adott otthont, a ’60-as évektől kezdődően már kizárólag moziteremként használták. Tari László kitért arra is, hogy az eredeti épület 1967-ben nagyszabású felújítási munkálatokon ment keresztül, amelyek során díszítésének nagy részét elvesztette. A belső terek oszlopait eltávolították, a terem magasságát megváltoztatták. Az új ablakok beillesztésével és az utcai bejáratok lezárásával felborult a szálló homlokzati harmóniája, amely a szecesszió stílusjegyeit viselte magán, mivel azt nemcsak kívülről, hanem belül is átrendezték. A helytörténész elmondása szerint a renoválás alkalmával került a szálló két szemközti falára Ács József és Benes József nagyméretű impozáns falfestménye, illetve többi alkotásuk a bejáratot takaró paraván, valamint az akkor kialakított bár falára. 1980-ban a hotel keleti oldalán teljesen új szárnyat építettek a szállóhoz, amely nem követi a főépület architektúráját. Ennek ellenére a szabadkai Műemlékvédő Intézet 1985-ben műemlékké nyilvánította. 1990-ben leégett az épület tetőszerkezete. A helyreállítási munkálatok során ismét hiba történt, ugyanis a manzárdtetőt és annak díszét nem az eredeti állapotnak megfelelően építették újjá.
– A hotel 2003-as privatizálását követően, 2007 és 2008 folyamán az új tulajdonos szinte teljesen felújította az épületet, részben az eredeti tervek alapján. Ennek jegyében visszaállították az épület eredeti ornamentikáját, helyreállították az eredeti balkonjait és a belső magasságát is. A szálló belső infrastruktúráját is felújították és kiegészítették. A felújított szálló emeletén nyolc egyágyas, négy kétágyas, valamint egy apartman és egy mozgássérült vendégek részére kialakított szoba található, a tetőtérben pedig hét egyágyas, három kétágyas szoba és egy apartman kapott helyet – magyarázta Tari László.
