A népifazekas-tanfolyam januárban indult, amelyre összesen kilencen jelentkeztek, közülük csütörtök délután öten mentek ki vizsgára, a többiek a nyár folyamán fejezik be a tanfolyamot. A foglalkozásokat a Vöröskereszt zentai szervezetének egykori otthonában tartották, ahol jól felszerelt műhely várta az érdeklődőket. A tanfolyam teljes egészében a Rozetta Kézműves Társaság szervezésében valósult meg, a Hagyományok Háza vajdasági hálózata pedig szakmai támogatást nyújtott. Nagy Abonyi Ágnes, a Rozetta Kézműves Társaság elnöke elmondta, hogy a résztvevőkkel ezúttal is Kiss Katalin zentai fazekas foglalkozott.
– Kati hetente kétszer, kedden és csütörtökönként tartott foglalkozást a csoportnak. Eleinte csak ő oktatott, majd később vendég előadók is foglalkoztak a tanulókkal. A fazekastanfolyamhoz eszközöket és alapanyagokat kell biztosítanunk, amelyeket pályázatok útján szereztünk be. Szükség van elektromos és lábbal működtethető korongra, agyagra és számos más kiegészítőre is. Van saját égetőkemencénk, valamint egy nyújtóasztalt és egy kis kézi díszítőkorongot is sikerült beszereznünk, aminek nagyon örülünk. A képzésen nemcsak a korongozást, hanem a lapagyagot is tanulták. A népi fazekasság alapjait próbálta az oktató átadni, főleg azokat, amelyek a magyar népművészetre jellemzőek. A vizsga elméleti és gyakorlati részből áll, amelyet teljesíteni kell. Kiss Katalin mellett Orcsik Csaba is nagyon sokat foglalkozott a kezdőkkel, és számos műhelymunkát tartott nekik. Egyelőre nem tervezünk új csoportot indítani, de a kezdőknek és a haladóknak lehetőséget biztosítunk a fazekaskodásra. Nyitott műhelymunkáink lesznek, amelyeken részt vehetnek azok, akik már valamennyire elsajátították a fazekasságot. Tanfolyamot a haladóknak szervezünk, őket szeretnénk majd egy kicsit megsegíteni – mondta Nagy Abonyi Ágnes.
Gergely Árpád felvétele
Kiss Katalintól megtudtuk, hogy legnagyobb részben ő foglalkozott a fazekastanfolyam résztvevőivel, és többször besegített neki Orcsik Csaba is.
– A tanfolyam elején a lapagyagozással kezdtünk. Akkor még nem volt mángorlónk, ezért a diákok nyújtófával nyújtották el az agyagot, majd házszámokat vágtak ki belőle. A későbbiekben marokedényekkel kezdtünk el foglalkozni, utána pedig a koronghoz ültettem őket. Kipróbáltuk a lábbal hajthatós korongot is, de egyszerűbb volt az elektromoson. Rövid idő állt a rendelkezésünkre, és a lábbal hajtóssal nagyon lassan haladtunk volna, ezért használtuk a másikat. A népi fazekasságban rengeteg forma és díszítési mód van, ezért ha ezt megtanulják, utána minden technikát tudni fognak. A résztvevők közül többnyire mindenki munka mellett csinálta végig a képzést, ezért sokan le is maradtak, mert nem tudtak részt venni az órákon. Azok, akik lemaradtak, a nyár folyamán teszik le a vizsgát és pótolják az anyagot – mondta Kiss Katalin oktató.
Az adai Cseh Ágnes is részt vett a tanfolyamon, és elmondta, hogy régi vágya vált valóra azzal, hogy beiratkozott a fazekasképzésre: – Még nagyon kezdő vagyok, de azt hiszem, hogy ez egy olyan szakma, amit az ember élete végéig tanul. Mindig is szerettem volna megtanulni a népi fazekasságot, és szerencsére a Rozetta Kézműves Társaságon belül adódott ez a lehetőség. Nagyon szeretem a csoportot, mindenki szívvel-lélekkel teszi a dolgát. Sokat nevetünk, mindig nagyon jó a hangulat. A legnagyobb kihívás a középre húzás volt, amikor rátesszük az agyagot a korongra, és középre próbáljuk állítani. Emellett a fal felhúzását sem volt egyszerű megtanulni, de valahogy megbirkóztunk vele. Őszintén megmondva, az egész folyamat nehéz elsőre, de sok gyakorlással ez orvosolható. Nagyon jó kikapcsolódás, amikor az ember ráhangolódik az agyagra. Hatalmas sikerélményként éltem meg, amikor először sikerült elkészítenem a kívánt tárgyat – fogalmazott Cseh Ágnes.
A fazekastanfolyamot a Csoóri Sándor Alap és Zenta község önkormányzata támogatja.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
