Mezei Erzsébet zentai képzőművész szombat délelőttjei az alkotás öröméről szólnak. Gyerekfoglalkozásain szívvel-lélekkel tanítja az óvodás és kisiskolás korosztályt a különféle képzőművészeti és iparművészeti technikák alapjaira. A gyerekek ezeken az alkalmakon nemcsak az alkotásra kapnak lehetőséget, hanem valódi közösségi élményben is részük lehet, miközben elmerülnek a különféle kézműves módszerek világában. A foglalkozásokat az alkotás közben formálódó közösség, a gyerekek önfeledt szórakozása és ötleteik szabad kibontakoztatása teszi felejthetetlenné.
Mezei Erzsébetet arról kérdeztük, hogyan jöttek létre ezek a foglalkozások, és milyen élményekkel gazdagodhatnak általuk a gyerekek.
Mi motiválta a gyerekfoglalkozások elindítását, és hogyan szerveződtek az első alkalmak?
– A foglalkozások elindítását kívülről jövő ösztönzés indította el. Többen kérdezték, hogy miért nem tartok valamiféle kézműves-foglalkozást a gyerekeknek. Nagyon sokáig vacilláltam, hogy indítsak, ne indítsak, mert volt bennem egy kis kétség afelől, hogy érdekli-e ez egyáltalán a szülőket, akarnak-e erre időt, pénzt, energiát áldozni. Végül csak kidolgoztam egy programot, és meghirdettem a foglalkozásokat. A gyerekek minden szombaton jönnek, délelőttönként, mert ez az időpont tűnt a legalkalmasabbnak, hiszen ekkor nincsenek iskolában, óvodában. A szülők az anyagköltséget és a tudás átadását finanszírozzák. Ötéves kortól fölfelé várjuk a gyerekeket. Most éppen nincsenek óvodások a csoportban, a kisiskolásokkal két órán át tudunk dolgozni. A kicsiknek egy óra is elég lenne, mert őket nem lehet lekötni hosszabb időre. Rájuk még nagyon oda kell figyelni, pillanatokra sem szabad elengedni őket, mert elkalandoznak.
Milyen kézműves technikákat tanulhatnak itt a gyerekek?
– A foglalkozások során a gyerekek különféle művészeti technikákat tanulnak, többek között rajzolunk, festünk, batikolunk, agyagozunk, textilt festünk, nemezelünk. Különleges, érdekes technikákat választok, ami szórakoztatja is őket. Nemezből készítettünk hajpántot, virágot, labdát, pólyás babát, libát, nagyon sok mindent. A nemezelést mindig arra az időszakra teszem, amikor szép az idő, és kint a teraszon lehet dolgozni. Amikor meg nem szép az idő, akkor bent a konyhában körbeüljük az asztalt, van egy nagy viaszosvásznam, ezen rajzolunk, festünk. Mivel fiúk nem jönnek, ezért inkább lányos dolgokat készítünk, hajpántot, kistáskát. Előfordul, hogy amíg én fölmegyek vasalni a megbatikolt kendőket, addig ők lent rajzolnak, énekelnek, és jópofán beszélgetnek. Olyan társalgás van, hogy én csak nézek. Nagyon ügyesen, kreatívan állnak hozzá a dolgokhoz.
Mi teszi különlegessé ezeket a foglalkozásokat a gyerekek számára?
– Lényeges szempont, hogy a gyerekek ne a végeredményre összpontosítsanak, hanem élvezzék magának az alkotásnak a folyamatát. Nem az elkészült alkotásért dolgozunk elsősorban, hanem azért, hogy közben jól érezzék magukat, hogy föltöltődjenek. A munkafolyamat jelenti az örömöt. A tavalyi csoportnak rendkívül jó hangulata volt, nagyon aranyos gyerekek jöttek, mind értelmes, okos, tájékozott, kezdeményező. Még olyan dolgokat is meg tudtunk csinálni, ami általában ezzel a korosztállyal nehezebben megy. Közülük többen jönnek vissza idén is, de természetesen újak is csatlakozhatnak. Bármikor be lehet kapcsolódni.
Mennyire valósíthatják meg a gyerekek a saját ötleteiket?
– Figyelembe veszem, hogy mit szeretnének, de irányítottan dolgoznak egy-egy témán. Ez azt jelenti, hogy amikor agyagozunk, akkor mindenki agyagozik, ha pedig nemezelünk, akkor mindenki nemezel. Nem kényszerítek senkit olyasmire, amit nem akar csinálni, de a téma mindig adott, és ezen belül szabadon mozoghatnak. Ha például ő nem madarat szeretne festeni, hanem halat, akkor azt is lehet. Látszik rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak, nemcsak beszélgetnek közben, hanem sokszor annyira felszabadulnak, hogy énekelnek is.
Nyitókép: A legutóbbi alkalmon a zsírkrétáé, a gyertyáé és a vízfestéké volt a főszerep (Gruik Zsuzsa felvétele)
