Kevés olyan ország van, mint Kína, amely függetlenül attól, hogy több ezer kilométer távolságra helyezkedik el, mégis igen nagy hatással van ránk. Mobiltelefonjaink, elektromos háztartási eszközeink jó része ebben a távol-keleti országban készül, és az interneten is többnyire tőlük vásárolunk. Mégis, térségünkben eddig keveseknek adódott lehetőségük eljutni oda.
A felsőhegyi Surányi Bence az újvidéki Konfuciusz Intézet szervezésében ezt most megtehette, és két hetet töltött ott el. A Zentai Gimnázium negyedikes diákja egyike volt azoknak a fiataloknak, akik részt vettek az iskolában megrendezett kínai nyelvtanfolyamon. Bence az első szintű vizsgáján maximális pontszámot ért el, ennek köszönhetően kiérdemelte a Konfuciusz Intézet ösztöndíját, és bekerült azon szerbiai fiatalok közé, akik Kínába utaztak.
A fiatalember elmondta, nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy ő is elutazhat Kínába, és onnantól fogva alig várta az indulást.
– Teljesen elképedtem, amikor megérkeztünk. Új környezet fogadott, de az autókon lepődtem meg leginkább. A parkolóban főleg elektromos személygépkocsik parkoltak, zöld rendszámtáblával. És olyan tiszták voltak, mintha csak most jöttek volna ki az autómosóból vagy a szalonból. Emellett olyan autómárkákkal találkoztam, amelyeket egyáltalán nem ismertem – magyarázta, és elmondta, hogy először Linanba mentek. Ott ellátogattak a ZAFU egyetemre (Zhejiang A&F University – Zhejiang Erdészeti és Mezőgazdasági Egyetem), ahol egy nyitórendezvényen vettek részt. Bemutatták nekik az egyetemet, és elmondták, hogy akár ők is beiratkozhatnak ide. Ezt követően a teafestés fortélyaival ismertették meg őket.
– Mindannyian kaptunk teaport, amit egy tálban vízzel fel kellett oldani, majd bambuszkefével habosítani. Egy másik tálba is tettünk ugyanebből a teaporból, de csak nagyon kevés vizet öntöttünk hozzá, hogy sűrűbb legyen. Ezt követően a bambuszkefe végét belemártottuk a sűrűbb teaporba, és azzal festettünk a tálba – mesélte Bence.
Ezt követően a fiatalok ellátogattak egy bambuszkutató intézetbe, ahol megnézték a bambuszmúzeumot, valamint megfigyelték, hogyan kísérleteznek a bambuszcsemetékkel, és előadást hallgattak a bambuszról. Természetesen meg is kóstolták a savanyított bambuszt és a bambuszteát.
Szerbiából huszonketten utaztak el Kínába, és közöttük csak három fiú volt. Bence elmesélte, hogy egyik nap a vendéglátók a szerb lányokat hagyományos kínai viseletbe öltöztették, a frizurájukat ottani viselet szerint készítették el. Elmesélte továbbá, hogy ellátogattak egy kínai karakterekkel foglalkozó szoftvercégbe, ahol a vállalat székhelyének 35. emeletén előadást hallgattak a kínai írásról, majd egy kis füzetben maguk is gyakorolhatták az írást.
– Mindezt okostoll segítségével végeztük. Ahogy írtunk, az megjelent a füzethez csatlakoztatott táblagépen, így nyomon követhettük, melyik vonalat húztuk meg először, vagy hogyan javíthatjuk az írásunkat – magyarázta, majd hozzátette, hogy sok múzeumban és képtárban is jártak.
Az egyhetes linani tartózkodás után Bencéék Szujcsangba utaztak. A kisváros természeti látnivalóiról, kulturális örökségéről és hagyományos kézművességéről híres. Itt először Hsziaodajba kirándultak, amelyet kristálytiszta patakok és buja hegyek vesznek körül. Bence elmesélte, hogy ez azért volt érdekes számára, mert megtekinthették, hogyan dolgozzák fel a tealeveleket.
– Megmutatták, melyik tealevelet szabad leszedni, és melyikkel érdemes még várni. Egy egész délelőttöt töltöttünk ott, és ebédet is kaptunk – mesélte. Hozzátette, hogy a vendéglátóik megjegyezték, ők az első szerbek, akik ellátogattak hozzájuk. Bence azért elmondta, hogy ő szerbiai magyar.
Szujcsangban a szerb társasághoz csatlakozott egy zambiai egyetemistákból álló csoport. Szujcsangi tartózkodásuk ideje alatt részt vettek egy gyalogtúrán egy természetvédelmi területen.
Kipróbálták az agyaggal való munkát, és meglátogattak egy kis kiállítást, amely Bence számára azért volt érdekes, mert egy magyar gyártmányú tájolót is kiállítottak.
– Ahogy elmentem az iránytűféleség mellett, észrevettem, hogy az égtájak magyar rövidítése szerepel rajta, és alatta az állt: „tájoló” – mesélte. Megjegyezte, hogy ugyanebben a faluban a szakét, vagyis a rizspálinkát is megkóstolta.
A szerbiai fiatalok az utolsó három napot Sanghajban töltötték el. Többek között ellátogattak egy tizenvalahány kilométer hosszú üzletközpontba, és kínai tartózkodásuk ideje alatt itt láttak először európai turistákat.
Bence természetesen a kínai gasztronómiáról is mesélt. Kipróbálta a dumplingot, amely kis tésztagombócokból áll, és különféle töltelékekkel (főt hússal, zöldségekkel) készülhet.
– Sokszor szolgáltak fel halat. Volt velünk egy kínai tanár, aki a hal szemét imádta, és azt ette meg, mert szerinte az a hal legjobb része. Megkóstoltam egy olyan levest is, amelynek először sós íze volt, aztán édes, az utóíze meg keserű lett. Rengeteg rizst ettem, amit különböző szószokkal ízesítettek, meg húsételek mellé tálaltak.
Bence kérdésünkre elmondta, hogy szívesen ellátogatna ismét Kínába, ehhez viszont újabb ösztöndíjra lenne szüksége, és amennyiben Szerbiában folytatná tanulmányait, akkor újra megpályázhatja, és kiutazhat Pekingbe egy hasonló nyári táborba.
Nyitókép: Surányi Bence szívesen visszatérne a távol-keleti országba
