Cserna Szabó András József Attila-díjas író és újságíró szerint az igazi pálinka egyszerre illatszer és gyógyszer, valamint gyermeki boldogságot varázsol a lélekbe. Ezért is használjuk inkább a jóféle papramorgót bajainkra, mintsem a gyógyszeripar boszorkánykonyhájából érkező különböző kotyvalékokat, és ezért is lényeges, hogy tényleg jó pálinkákkal „orvosoljuk” problémáinkat.
A pálinka minőségének a megállapítása szakavatott ítészek feladata, akik közül kedden harminchatan gyűltek össze a zentai Royal Szálloda éttermében, hogy elvégezzék a Szent Miklós Pálinkalovagrend és a Zentai Gazdakör Nemzetközi Pálinkafesztiváljára beérkezett minták kóstolását.
Bús Ákos, a Szent Miklós Pálinkalovagrend tagja napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy közel 810 minta érkezett be, amelyeket 18 zsűriasztalnál 36 szerbiai, magyarországi és szlovákiai pálinkabíráló mustrált meg. Lényegében a Kárpát-medence szinte összes pálinkalovagrendje képviselteti magát – újságolta a szakember és hozzáfűzte, hogy az előző évekhez képest pozitív fejlődés tapasztalható és olyan 20–25 százalékos tendenciajavulást tapasztalnak.
Elárulta, hogy a pálinkafőzők az idén a térségünkre jellemző fajtákból, vagyis főként alma, sárgabarack és szilva pálinkákból küldtek be mintákat, de birs és körtepálinkából is szépszámú minta érkezett, emellett pedig évről-évre népszerűbbek a kuriózumnak tekinthető pálinkák, mint amilyen a sárgarépából, vagy a cukorrépából készült itóka.
A szekszárdi Muth József, a Magyar Magánfőzők Pálinka Egyesületének elnöke már több mint tíz éve részt vesz a zentai pálinkaversenyen, ugyanis egyesületükkel nagyon jó kapcsolatot ápolnak a Zentai Gazdakörrel, illetve a Szent Miklós Pálinka Lovagrenddel. Kérdésünkre elmondta, hogy eddig az almatermésűek mintáit bírálták el és megosztó volt a felhozatal, mivel az ezekből készült pálinkák az idén nem sikerültek túl jól, amihez talán a szárazság is hozzásegített. Ugyanakkor a körték és birsek sokkal teltebbek, sokkal gyümölcsösebbek voltak – magyarázta a pálinkabíráló és hozzáfűzte, hogy a csonthéjas termésűek közül a cseresznyék kiemelkedően jónak bizonyultak. Elmondása szerint ezek még a nagy kánikula előtt beértek és így fajtajellegüket is meg tudták őrizni, a megkóstolt őszibarackok esetében viszont a savazás hiányát tapasztalta.
A pálinkaminták elbírálását egyébként megfelelően felfelé szűkülő, tulipán alakú, csiszolatlan, talpas üvegpohárral végzik, melynél az alsó rész öblösebb, majd felfelé szűkül a pohár szája.
Ez a szűkített rész a felelős tulajdonképpen az illataromák koncentrált érzékeltetéséért,
így tudjuk a legmegfelelőbben érezni az adott pálinka sajátosságait.
Muth József vázolta, hogy a mintákat ötféle szempont alapján minősítik. Először mindig az illattisztaságot, illetve az íztisztaságot veszik górcső alá, amivel a cefrézési hibákat, illetve a desztillálási problémákat lehet felfedezni.
– Ezt követi az illatkarakterek felismerése. Tudjuk, hogy optimálisan milyen egy gyümölcs karaktere és amennyiben ezek fellelhetők a mintában, akkor ez alapján értékeljük azt – mesélte és hozzáfűzte, hogy ha átlagosan található ez a mintában, akkor csak három ponttal, ha több van benne, akkor néggyel, ha pedig kimagaslóan érzik ezt a fajtajelleget, akkor öt ponttal osztályozzák az adott pálinkát. Ugyanígy osztályozzák az ízkaraktereket is, végül pedig a harmóniája alapján pontozzák.
Nyitókép: Harminchat szerbiai, magyarországi és szlovákiai pálinkabíráló végzete a minősítést (Fotó: Horváth Zsolt)
