Nagy Tibor 73 éves, és a mai napig úgy gondolja, hogy pihenni csak este érdemes, napközben pedig hobbijával foglalatoskodik, ami nem más, mint az üveggravírozás. A nyugdíjas éveit megelőzően mechanikusként dolgozott, később pedig feleségével Kevibe költöztek, és földművesként tevékenykedett. Teljesen egyedülálló technikával készíti képeit, amelyek akár a kidobott ablaküvegekből is a legaprólékosabb munkával varázslatos díszekké alakulnak át. Elkészítette már többek között az Utolsó vacsorát, a zentai városházát, valamint a házi áldásokon át bármilyen elképzelést örömmel megvalósít.
– Legalább már negyven éve ollózom ki a képeket az újságokból, különböző tájképeket, vagy ami csak megtetszik. Így ha nem tudok miből ötletet meríteni, akkor csak előveszem ezeket, és válogatok belőlük. Sok mindent készítek visszaemlékezés alapján is, azokról a régi szép időkről – mesélte Tibi bácsi annak kapcsán, hogy honnan meríti ötleteit. Vannak képek, amelyek fél nap alatt elkészülnek, de vannak olyanok is, amelyekkel akár négy-öt napon keresztül is foglalatoskodik. Ezért e dísztárgyak értéke sokkal inkább eszmei, mintsem anyagiakban kifejezhető. Számára ez nem munka és megélhetés, sokkal inkább kikapcsolódás és feltöltődés, immár tizenhárom éve.
– Mindig is szerettem a képzőművészetet, a rajzolást, a festést, csak akkor abban az időben nem volt lehetőségem ezt tanulni. Így amit most tudok, sok év alatt tapasztaltam meg, és egyedül jöttem rá mindenre. A különböző színek és festékek használatára, a gravírozásra és a tükörrel való munka fortélyaira egyaránt – mondta a nyugdíjas mechanikus.
Tibi bácsi valódi titka a munka szeretete és az, hogy mindig foglalatoskodik valamivel. Megelőzi, hogy unatkozzon, mindazzal, hogy valami újat kipróbál, és törekszik a legjobb lenni benne. Faragott már fából lovas kocsit, különféle tárgyakat, gravírozott már a kőfaragóknak betűket és szimbólumokat is. Sok régi, kidobásra váró ablaküveg láttán döntött úgy, hogy kipróbálja a gravírozást az üvegen is. Így jött tehát az ötlet tizenhárom évvel ezelőtt, napjainkban pedig már ezek a képek valódi műalkotássá nőtték ki magukat. Színesebbnél színesebbek, és úgy érzem, minden otthon falán ott volna a helyük!
