Csütörtök este a Zentai Alkotóházban dr. Klamár Zoltán néprajzkutató, muzeológus, kulturális antropológus Kik és milyenek vagyunk? – Soknemzetiségű Vajdaság címmel tartott előadást a Magyarság Háza szervezésben. Előadásában azt fejtegette, ki hogyan éli meg identitását, kinek mit jelent az, és hogyan léteznek egymás mellett a különböző identitások. Kérdéseket vetett fel, és lehetséges válaszokat próbált adni, irányt igyekezett mutatni ebben a mindannyiunkat foglalkoztató témában.
Az előadásában arról a fajta identitásról beszélt, amit egész évben mindenki megtapasztal, valamilyen módon kapcsolatba kerül vele, de aztán az egyén és a közösség valahogy másképpen és más fajta módon éli meg.
– Igyekeztem a vajdasági példákat felhozni, amelyekkel a mindennapokban szembesülünk, amit folyamatosan megélünk. A beszélgetésünk során a földrajzinév-adásról is szót ejtettünk, ami valahol a hatalom identitását jelzi, mert a hatalom az, amely eldönti, hogyan hívjanak egy települést. Nem mindegy, hogy egy településnév hogyan kerül át a különböző etnikumokhoz, és nem mindegy, hogy ki volt a település kialakítója, mert nyilván az lesz az első névalak, amit ő használt. E mellé jöhetnek még más névalakok is, de igazából mindig a hatalom dönti el, hogy hogyan tovább. Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, van egy nagyon lényeges kérdés, az pedig a multikulturalitásnak a kérdése, amit manapság mindenki gyógyírként használ, de valójában az sem tisztázott, hogy mit is értünk alatta. Én úgy gondolom, egy fogalmat csak akkor érdemes használni, ha konkrétan tudjuk, hogy azt mire vonatkoztatjuk. Az egyik személy ezt ért alatta, a másik egészen mást, és így elbeszélünk egymás mellett. Valahol ez olyan dolog, mint a regényekben a szereplők párbeszéde, amikor tudjuk, hogy a szereplők más-más etnikumokhoz tartoznak, de ez nem mutatkozik meg az íráson keresztül. Tehát nem tudjuk, hogy amikor a párbeszédek zajlanak, értik-e egymást, megértik-e egymást az illetők. Nagy különbség van a kettő között, hiszen érteni és megérteni teljesen mást jelent. Ennek a fajta önazonosságnak próbáltam megkeresni azokat a helyi példáit, amelyeken keresztül talán meg lehet világítani magát a kérdést, azt, hogy két egymás mellett élő kultúra tényleg összetartozik-e, egymásra épül-e, vagy csak egymás mellett létezik. Példaképp, ha a bácskai németek, a bácskai szerbek és a bácskai magyarok egy településen belül találkoznak, akkor abból mi sül ki? Hogyan épül fel ez az egész, és hogyan fogalmazódik eggyé, illetve eggyé fogalmazódik-e egyáltalán? – összegezte dr. Klamár Zoltán az előadás után.
