Lapunk egyik hűséges zentai olvasója felhívta a Tiszavidék szerkesztősége újságíróinak a figyelmét, hogy a Pánában, a Tisza-töltés lábánál vezető út mentén egy bekerített, jóformán üres portán két szerencsétlen ló árválkodik. A barnás színű alig tud néhány lépést megtenni, a jobb első lábát egyáltalán nem tudja használni. A beteg vagy sérült ló társa, egy fekete patás egészségesnek tűnik, de látszik rajtuk, hogy nem viselik a gondjukat. A gazdájuk időnként vet nekik egy kis szalmát és takarmányt.
A szabad ég alatt vannak, bár ugyan van egy improvizált, sátorlapokból kialakított „istálló”, ahova az eső elől behúzódhatnak. Újabban még több polgár jelezte a Magyar Szó szerkesztőségének, hogy éheznek a lovak, betegek, a szabad ég alatt alszanak, mert nincs száraz szalma a fedett részben stb. Az állatjóléti törvény (Zakon o dobrobiti životinja) számos paragrafusába, rendeletébe ütközik, ahogyan a két lóval bánik a gazdájuk. Az előírásos tartási móddal köszönőviszonyban sincs, amit a Pánában látnak az erre járó polgárok.
Fakó, sánta paripa, járni is alig tud, ezért a természetellenes testtartás (Fotó: Gergely József)
Az egyik népszerű zentás közösségi oldalon a lovakról készült fotó láttán számos pró és kontra vélemény hangzott el:
„Jó látni, hogy néhányan mennyire törődnek az állatokkal és más dolgával, bezzeg ha az utcán valamelyik embertársunk rosszul van, akkor meg sem állunk, meg sem kérdezzük, hogy esetleg segíthetünk-e, hanem elmegyünk mellette, csak hogy bele nem rúgnak néhányan (mert biztos részeg), de az állatok, pl. a kutyák, macskák stb. sokkal fontosabbak, mi lett velünk, emberekkel, az emberek jóléte… élete nem számít?”
Egyesek radikális fellépést sürgetnek a lovakért:
„Az embernek van szája, szól, ha baja van, de a lovakat becsukták, ha az emberek becsukhatnák ilyen körülmények közé a gazdát, és hiába kiabálna, elismerném. De ő kegyetlenkedhet a lovakkal. Még pár száz éve felakasztották az ilyen gazdát. Most is azt kéne… elrettentenék a kegyetlen állattartástól a sok meggondolatlan gazdának nevezett személyt. Csak az tartana jószágot, akinek megvan a lehetőségi a normális állattartáshoz.”
A védelem szószólója:
„Nincs különösebb baj, mindennap kétszer meg vannak nézve! Etetve, itatva vannak, sőt szeretve is vannak! Fakó paripa lábát, vagyis talpát feltörte a fagyos föld! Kezelve van, két ambulancia véleménye ki van kérve! Remélem, nemsoká meggyógyul. Tartás meg a természetes körülmények, fészer alatt nem áznak, széltől is védve vannak, száraz a talaj alattuk!”
