Nyaranként sokan látogatják a gombosi strandot, valamint a néhány éve épült vendéglőudvart, a mellette álló bevásárlóközpontot. Az utóbbi egész évben népszerű, főként a Horvátországból érkező vásárlók között. Ám mi történik magában a faluban? Erről kérdeztem Klenanc Józsefet, a helyi közösség titkárát a településen jártunkkor.
A vendéglőudvar új arculatot adott a falunak (Fotó: Fekete J. József)
– Így, az év vége táján még mindig a beruházásoknál tartunk. Elég nehezen jutunk költségvetési eszközökhöz, közbeszerzési pályázatokon kell részt vennünk, szigorúak az előírások, és nem lehetünk benne biztosak, hogy megkapjuk az igényelt pénzt, kérdéses, mikor mit tudunk megvalósítani a terveinkből. Legutóbb a nyílászárókat cseréltük PVC-re a helyi közösség, egyben a művelődési ház épületén, mert egyes ablakokat még 1965-ben állítottak be, amikor az épület készült. Ez maga után vonta az épület külső és belső meszelését, hiszen itt zajlanak az események, az előadásoktól a lakodalmakig, így illendő rendben tartanunk, attól függetlenül, hogy a falunk évről évre kisebb és kisebb. A külső meszelés jelenleg az időjárástól függ, de meglesz. A falu tekintetében sikeresnek mondható a lassan magunk mögött hagyott esztendő, mert sikerült egy játszóteret visszaállítanunk és egy újat fölállítanunk. Ezzel talán valamivel élhetőbbé tettük a falut, a gyerekek használják a kihelyezett játékokat, mindenképpen jó befektetésnek bizonyult. A művelődési ház elejét már kifestettük, fölkerült rá a falu címere, amelyet idén alkottunk meg, mert Gombosnak ez idáig nem volt címere. A bejárat fölött a falu történetét ábrázoló és a Gyöngyösbokrétát népszerűsítő fényképek kaptak helyet.
A lassacskán kiürülő, elöregedő településeken sok a betörés, a lopás. Önöknél mi a helyzet?
– A falu közbiztonsága rettentően rossz. Tele vagyunk lopásokkal, emiatt javítottunk a közvilágításon, mert az emberek abban bíznak, hogy az éjjeli világítás elrettenti a tolvajokat. A korábbi faluvezetőség elhanyagolta az utcai világítás kérdését, az utóbbi két évben csak a különböző alkatrészeket kellett cserélni, most megújítottuk a rendszert, adott helyeken meg is erősítettük. Ez viszont nem vetette vissza a bűnözést. Mostanában már nem úgy van, hogy Pista, Jóska, Sári, akárki átugorja kerítést, és elvisz néhány tyúkot a baromfiudvarból. Szakosodott a tolvajágazat, ez egy szervezet. Van, aki gyűjti és továbbítja az információkat, van, aki a logisztikát biztosítja, van, aki kirámol. Teljesen mindegy, hogy ég a villany, vagy sem. Olyan szakik vesznek részt az ágazat munkájában, akik pl. negyedóra alatt darabjaira szednek egy kukoricadarálót, és utazótáskákban kiviszik a házból. A szállítóknak köszönhetően fél óra alatt képesek kirámolni egy elhagyatott házat, és már nincsenek is a falu területén.
És persze egyre több az elhagyatott ház.
– Persze. A község gazdasági infrastruktúrája igencsak rozoga, képtelen munkahelyeket teremteni a fiataloknak, ezért nagyon sokan külföldre mentek. Úgy harminc-negyven ház üresen áll, a fiatalok közül egy év alatt tizenöt-húszan mentek más országba, és három-négy család mindenestül elment, ők már nem jönnek vissza. Ez persze visszaüt a művelődési életre, a civil szervezetek működésére, de senki sem kérheti számon a távozottakon, hogy miért helyezték előtérbe a saját megélhetésüket. Ez a kérdés nagy butaság lenne.
A faluba érve láttuk, éppen szemételszállítás folyik.
– Az előző faluvezetőség a törvénnyel összhangban 2013-ban átadta a kommunális munkákat a községi Usluga kommunális közvállalatnak, amely nem volt erre fölkészülve, sőt eléggé gyenge lábakon állt, így kezdetben igencsak döcögött a dolog. Most már minden helyrerázódott, hetente viszik el a szemetet, noha a lakosság ezt nem igényli, elégedett volt a kéthetenkénti elszállítással. A közterületek fenntartását és gondozását is megoldjuk a vállalat segítségével vagy a helyi közösség által szervezett munkaakciókkal, de adott esetekben akár külsősöket is alkalmazunk.
Nyugat-Bácska számos településén sok gond van az ivóvíz minőségével. Hódság községben járva minden faluban láttunk úgynevezett ökokutakat. Gomboson mi a helyzet?
– Nálunk is van ökokút, de nem hiszem, hogy összesen fél litert ittam volna belőle. Hatvanhárom éve a csapvizet fogyasztom, és meggyőződésem, hogy nem attól fogok meghalni. Mindig is büszkék voltunk, ma is büszkék vagyunk az ivóvizünk minőségére. Két kutunk van, az egyik 130, a másik 126 méter mélyről húzza a vizet, tehát ezek artézi kutak. Lágy a vizünk, nemcsak a hal, de a bab is kiválóan megfő benne – hallottuk Klenanc Józseftől, a gombosi helyi közösség titkárától.
