Miként már beszámoltunk róla, szilveszterkor leégett egy családi ház Bácsgyulafalván. A kár bizonyára kisebb lett volna, ha a helyi tűzoltók nyomban közbeavatkoznak, ám képtelenek voltak beindítani a tűzoltókocsit.
A tűzoltó-egyesület tagjai így csupán segédkezni tudtak a tűz megfékezésében, miután a hivatásos tűzoltók a helyszínre érkeztek, valamint a későbbi utómunkálatokban, az ingóságok kimentésében a használhatatlanná vált épületből. A Helyi Közösség Tanácsa rendkívüli ülésén foglalt állást az esetről. Egyebek közt leszögezték, hogy „a Helyi Közösség Tanácsa elfogadhatatlannak és felháborítónak tartja azt, hogy a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület kamionja üzemképtelen állapotban van, és nem tudott kimenni a tűzeset helyszínére, hogy a tűzoltást és a kárcsökkentést elősegítse, mielőtt a zombori hivatásos egységek a helyszínre érkeztek. Elfogadhatatlannak és felháborítónak ítéljük meg az egyesület legszűkebb vezetőségének magatartását, ami miatt ez bekövetkezett.
Elismerésünket fejezzük ki viszont a tűzoltó-egyesület tagjainak és mindazoknak a polgároknak, akik a tűzeset alkalmával segítséget nyújtottak a károk minimalizálása és a család vagyonának biztonságba helyezése során. Ők emberségből kitűnőre vizsgáztak.”
Arról, hogy miért is nem indult a jármű, Péity Józsefet, a helyi tűzoltó-egyesület elnökét kérdeztük, aki egyben a zombori tűzoltószövetség elnöke is.
– Tény, hogy a rohamkocsit a tűz kitörésekor nem tudtuk elindítani. Utánanéztünk, az önindítóval volt gond. Évekre visszamenőleg gombnyomásra indult. Szilveszter előtt tíz nappal is történt egy kéménytűz a faluban, a rohamkocsi üzemképes volt, de végül nem vonult a helyszínre, mert nem volt rá szükség. A jármű hibáját másnap kiküszöböltük, január másodikán, harmadikán és negyedikén is teszteltük, minden alkalommal akadálytalanul gyújtott, tehát se korábban nem volt és most sincs tartósan üzemképtelen állapotban. El kell mondanom, hogy az egyesület szűkebb vezetősége is tűzoltó, ők kilencven százalékban mindig részt vesznek az oltásban, a helyi közösség elnökét viszont, akinek a törvény szerint a válságstáb elnökének is kell lennie, még egyetlen alkalommal se láttam tűzeset helyszínén, nem vett részt a kárelhárításban, esetleg csak az oltást követően fényképezett, miként a helyi közösség titkára se nyilvánult meg ilyen téren. Éppen ezért tartom mélységesen méltatlannak a tanács vádaskodását.
A tanács által hozott határozatokban az egyesületben uralkodó belső állapotokat is szóvá teszik, mondván, hiányzik a kommunikáció a helyi közösség és az ÖTE között, az egyesület működése úgymond átláthatatlan, és mintha inkább magántulajdonként működne, mint egyesületként.
– Eddig két mandátumban választottak meg, mindkét alkalommal ellenszavazat nélkül, a szövetségben sem merült föl kifogás a munkám iránt, sőt tavaly az egyesületet, a parancsnokát és elnökét a tűzoltóknak adható legrangosabb kitüntetésre is fölterjesztették, nem hiszem, hogy emiatt támadható lennék. Ennek ellenére a tűzoltókkal szemben folyamatos szennyes kampány folyik, húsz éve, amióta a faluban élek, a településvezetésnek egyetlen tűzoltóelnök se felelt meg. Az elmúlt öt évben a tűzoltók egy alkalommal kaptak 10 liter üzemanyagot a helyi közösségtől, és 2012-ben hosszas alkudozás nyomán vett a helyi közösség két akkumulátort a lestrapáltak helyébe, de azokat is hónapokig a tanácsteremben tartották, mondván, majd ünnepélyes keretek közt adják át. Akkor nem volt gond, hogy a rohamkocsi esetleg akkumulátor nélkül nem indulhat.
A mostani eset viszont megtörtént. Érez személyes felelősséget miatta?
– Ahhoz, hogy felelősnek tartsam magam, tudnom kellett volna róla, hogy a jármű üzemképtelen. De erről tudnia kellett volna a gépkocsivezetőnek, a karbantartónak, a szertárosnak, a parancsnoknak, ám ők se tudhattak róla. Egyszerűen arról van szó, hogy a rohamkocsit 1985-ben gyártották. Akinek van 30 éves járműve, tudja, a technika bármikor kifoghat rajta, miként most is történt. Sajnálom, de ki kell mondanom, hasonló eset bármikor előfordulhat, akár holnap, akár húsz év múlva. Vagy két évtizeddel ezelőtt leégett a faluban a malom, óriási anyagi kár keletkezett, akkor se indult a tűzoltókocsi, és a felelősség kérdése föl se merült. Most igyekeznek nyakamba varrni az esetet, de ez a személyemnek szól, nem az ÖTE tagságát érinti. Az egyesület kisajátításáról szóló vádra pedig mindössze annyit válaszolhatok, hogy ahol a teljes tagság egyöntetű határozatokat hoz, hol a kisajátítás.
Annyira gyenge a tűzoltóság finanszírozása, hogy bárhol számolhatunk technikai fönnakadásokkal?
– Az önkéntes tűzoltóság humánum és vállalás kérdése, de műszakilag, fölszereléssel és egyéb kiadásokkal együtt nem lehet évi hatvanezer dinárból egyesületet működtetni. Ennek folytán a Zombor területén működő 14 önkéntes tűzoltó-egyesületből rövid idő alatt hat megszűnt, mára kettőt sikerült újra aktiválni. A minap a városvezetéssel folytatott tárgyalásomon ígéretet kaptam, hogy az idén javítanak a tűzoltók finanszírozásán. Egyébként a hivatásos tűzoltóságnál se rózsás a helyzet, a városban a szükséges legénységnek mindössze a fele van állományban, így nagyon nagy problémát okozna, ha a négyműszakos munkabeosztás mellett egyszerre több tűzesethez kellene kivonulni – hallottuk Péity Józseftől, a bácsgyulafalvi ÖTE és a zombori tűzoltó-szövetség elnökétől.
