Május 16-a Nepomuki Szent János napja. A római katolikus egyház a gyónási titok mártírjaként tartja számon Csehország védszentjét, a néphit pedig a vízen járók oltalmazóját tiszteli személyében.
Bezdánban valaha komoly kultusza volt, amely most újraéled, ugyanis az 1814-ben állított, majd az 1980-as években tönkrement, 2001-ben felújított s most újabb felújításon átesett szobránál szombaton ünnepséget szerveztek.
A májusi litánia utáni szentmisét követően Nepomuki Szent János oltáránál imát mondtak, majd ünnepi menetben vonult a hívő nép ft. Zélity Mihállyal, a település plébánosával és ft. Sztrikovits János nyugalmazott esperessel a fölújított szoborhoz.
A szobor megáldása és megszentelése előtt fölidézték a szent életének legfőbb, példaként szolgáló mozzanatait.
Jánoska-eregetés a kajakosok segítségével (Fotó: Fekete J. József)
– Legutóbb 2001 szeptemberében gyűltünk össze ennyien Nepomuki Szent János szobránál. Akkor a szobor eredeti helyére való visszaállítását és fölújítását ünnepeltük. A mai napon ismét a Szent János-szobor és környéke helyrehozatalának örvendezhetünk. Szent János szobra nagy jelentőséggel bír a helybeliek életében. A gyónási titkot megőrző nevezetes cseh vértanú a XIV. századból a hajósok, dereglyések, révvámosok, molnárok védőszentje lett. Nem véletlen, hogy őseink is hozzá fohászkodtak, kérték áldását és segítségét, hiszen a bezdániak mindig is kötődtek a vízhez, a vízi szakmákhoz. Följegyezték, hogy a múlt század elején a falu lakosságának negyven százaléka kötődött munkája folytán a folyókhoz, csatornákhoz. A hajósegyesület akkor több mint 400 tagot számlált. Nepomuki Jánost a XVIII. században avatták szentté és Közép-Európa legjelentősebb szentjei között tartják számon ma is. Nekünk, bezdániaknak külön felelősségünk emlékének és kultuszának tisztelete. Példakép ő, hiszen titoktartása és mártíromsága a kiválasztottak és meghívottak sajátja. Olyan emberi tulajdonságokat állít elénk, amelyeknek ma igencsak híján vagyunk. Korunk Európája egy erkölcsi és lelki leépülés, züllés lejtőjén tart a megsemmisülés felé. Az ember, aki elfeledte Istenét és új bálványokat imád, tévesen anyagi, politikai, gazdasági válságról beszél. Ma az európaiság egyik tartóoszlopa, a keresztény hit és kultúra van veszélyben – hallottuk egyebek közt Kapitány Károlytól, a szoborszentelés ünnepi szónokától.
Mátyus Erzsébet, Bezdán helyi közösségének tanácselnöke két nyelven, magyarul és szerbül szólt a jelenlevőkhöz. Mint mondta, a szobrot tartományi támogatásból sikerült fölújítani, míg a hozzá vezető lépcsősor és a környezetrendezés költségeit a helyi közösség viselte.
Az ünneplők a szobortól a csatornához vonultak, ahol a helybeli kajakosok a néhai hagyomány szerint mécsessel díszített koszorút vontattak végig a vízen. Mint elhangzott, az egykor élő, mára csaknem elfeledett Jánoska-eregetés elnevezésű népszokást mostantól ismét hagyományba iktatja Bezdán, hasonlóképp ahhoz, ahogyan Baján, Mohácson, a Duna túlpartján levő Kiskőszegen és még sok helyütt ünneplik Nepomuki Szent Jánost.
– Ez egy szép, látványos szokás. A könyörgés mellett általában a megemlékezés része egy koszorúra helyezett mécses vontatása, vagy eregetése a közeli vízen. Ez arra mutat rá, hogy Nepomuki Szent Jánost vízbe ölték, a koszorú halálára emlékeztet, a ráhelyezett mécses pedig azt jelképezi, hogy a Jóisten fény által mutatta meg a holttest holléttét a folyó mélyén. Szeretnénk, ha jövőre is, anélkül hogy ismét föl kellene újítani a szobrot, ugyanígy, ilyen szép számban összejönnénk és megünnepelnénk e szép napot, hiszen ez Bezdán népének is a népszokásaihoz és vallási hagyományaihoz tartozik – nyilatkozta a sajtónak ft. Zélity Mihály.
Az ünnepséget a Szalai Mihály vezette templomi kórus éneke, valamint Kiss Edina és Hám Hilária szavalata tette ünnepélyesebbé. A rendezvény a helyi közösségben tartott állófogadással zárult, amelyre minden jelenlevőt meghívtak.
