Az áprilisi borongós napokban szinte belesimult a tájba a Bácskai-Nagy-csatorna partján felhalmozott szemét. Amint viszont kiderült az ég és kisütött a nap, szinte szúrja az arrajáró szemét a rengeteg eldobott műanyag zacskó, italosdoboz, rágcsálnivalók csomagolóanyaga, közvetlenül a vízparton, a mólókon, a part menti nádasban, a fák ágain. A vízpart mentén kellő mennyiségben találhatók hulladékgyűjtő kosarak, zömmel üresek. Érthetetlen, miért nehéz ezekbe dobni a szemetet, ehelyett eldobni ott, ahol éppen kiürült.
Különösen szomorú látványt nyújtanak a kivágott bozótosok, ahol a gallyat több helyen csupán kifordították a talajból, feltehetően azzal a szándékkal, hogy a nádasban maradjanak, amíg el nem korhadnak. Máshol tucatnyi egészséges fát vágtak ki, a tuskókat hátrahagyva, mintegy emlékeztetőül az egykor gazdag csatornaparti növényzetre.
Most még előszezon van, de már nyakunkon a május elseje, amikor kirándulók tömege lepi el a csatornapartot. Az illetékeseknek addig rendbe kellene hozatni a terepet, legalább kitakarítani a sétány környékét, arról nem is szólva, hogy a természetvédelem egész évre szóló feladat.
