A 21. század legfontosabb választásaként emelik ki a december 17-i parlamenti választásokat. A hatalmi pártok arra hívják fel a figyelmet, hogy ezen a voksoláson dől el az ország sorsa, hogy továbbra is független marad, megőrzi katonai semlegességét és csak a saját érdekei mentén politizál vagy sem. A másik oldalról pedig a jelenlegi hatalom leváltásában bíznak, abban, hogy új útvonalra térhet rá az ország, és inkább kelet felé fordul, vagy éppen abban, hogy felgyorsíthatja az Európai Unióhoz való csatlakozást.
Jóformán csak néhány napja tart a támogató aláírások gyűjtése, illetve még mindig nem lehet tudni, hogy végül hány lista közül választhatunk, de máris egy időutazás, vagy éppen szellemidézés résztvevői vagyunk. A kilencvenes évek ismert nevei újra listára kerültek.
A Szerb Haladó Párt adta át elsőként a parlamenti választásokra vonatkozó választási listáját, ami, ugye, nem meglepő, hiszen a haladók rendelkeznek a legnagyobb apparátussal. A listájukon ugyanakkor olyan nevek is szerepelnek, akikre talán nem számítottunk, így Tatjana Macura nevét is felfedezhetjük, aki évek óta nem politizál, inkább a civil szférában tevékenykedett, a Mame su zakon civil szervezetben küzdött az anyák jogaiért, miután az Elég volt párt parlamenti képviselőjeként lejárt a mandátuma. Most függetlenként vállalt politikai tevékenységet és a listán az előkelő 4. helyre került. A névsorban felfedezhető még Radoslav Milojičić Kena, aki viszont a Demokrata Pártból igazolt át, akárcsak Dejan Bulatović, aki nem is túl nagy meglepetés, az elmúlt hónapokban parlamenti képviselőként tanúsított ellenzékkel szembeni agresszív fellépése miatt. Utóbbi tavaly a Szabadság és Igazság Pártja listáján került a képviselőházba, majd kilépett a pártból és független képviselőként folytatott politikai tevékenységet.
A haladók azonban nem a köztársasági listával okozták a legnagyobb meglepetést, hanem a belgrádi önkormányzati választásokra átadott listájukkal. A fővárosi választásokon ugyanis többek között a Szerb Radikális Párttal koalícióban vesznek részt. Egyesek szerint ez politikai öngyilkosság, mások szerint pedig éppen Belgrád külvárosi radikális szavazói hozzák meg majd a várt sikert. Tavaly ugyanis nem szerepeltek jól a haladók, a szavazatok valamivel több, mint 36 százalékát tudhatták magukénak. Ez a szövetség a régi „ellenséggel” (vagy az ős eredettel) pedig csakis annak a jele, hogy tartanak a decemberi végső eredménytől, attól, hogy a hónapok óta tartó fővárosi, ellenzéki tüntetések megerősítették a politikai ellenfeleket.
A második lista, amit kihirdetett a Köztársasági Választási Bizottság, a Szerbiai Szocialista Párt listája. Valójában nem okoztak a szimpatizánsaiknak csalódást, hiszen a hagyományos koalíciós partnereikkel indulnak ezúttal is. Ami szemet szúr, az az, hogy a listán szerepel Slobodan Milošević, volt pártelnök és az egykori Jugoszlávia volt elnökének unokája, Marko Milošević is (Slobodan Milošević fiának, Markónak a fia).
Meglepő az is, hogy nagyon gyorsan gyűjtötte össze a Szerb Radikális Párt a támogató aláírásokat, mégpedig azért, mert politikai tevékenységük az elmúlt években jelentősen visszaesett. Hangsúlyozták, csak önkormányzati szinten kívánnak együttműködni a haladókkal, köztársasági szinten más elképzeléseket képviselnek az ország jövőjét és külpolitikáját illetően.
Átadta közös listáját a Dveri mozgalom és a Srpska Stranka Zavetnici (Fogadalomtevők Szerb Pártja), jobboldali politikai csoportosulás. A támogató aláírások gyors begyűjtését a közösségi oldalakon szóvá is tették, azzal vádolták meg őket, hogy az SZHP nyújtott támogató jobbot nekik ebben. Persze, cáfolták a vádakat.
Amíg mások siettek mihamarabb átadni a listájukat, a legnagyobb ellenzéki csoportosulás csak a választások kihirdetése után kezdte meg a koalíciós tárgyalásokat. Úgy tűnt, nem szeretnének az élmezőnybe bekerülni. A Szerbia az erőszak ellen politikai csoportosulás az aláírásgyűjtést tegnap kezdte meg. Meglepő, hogy tárgyalóasztalhoz ültek olyanok is, akikről korábban azt lehetett gondolni, hogy kibékíthetetlen az ellentét köztük. Habár több párt a Demokrata Pártból nőtte ki magát, valahogy a DP veszített politikai jelentőségéből, mi mást jelenthet az, hogy koalíción belül Miroslav Aleksić Szerbia Népi Mozgalma 62 helyet kapott a 250 fős listán, a Szabadság és Igazság Pártja 61-et, a Zöld – baloldali front 39-et, Zravko Ponoš SRCE pártja 33-at, míg a Demokrata Párt csak 17-et.
Egyedül, vagy inkább magányosan indul a választásokon a Vuk Jeremić vezette Néppárt. Ő nem kívánt a Szerbia az erőszak ellen csoportosuláshoz társulni, a jobboldali megbeszélések sem a vártak mentén alakultak a párt számára. Az Új Szerbiai Demokrata Párt a Szerbia Királyság Megújulásáért Mozgalommal karöltve méreti meg magát. Ők nem kívántak a Dveri–Zavetnici-féle jobboldali csoportosuláshoz társulni.
A köztudatban régóta már csak személyes botrányaival jelen levő, de politikai szellemnek számító Čedomir Jovanović is bejelentette: a Liberális Demokrata Párt is indul a választásokon. Sokan úgy érzik, eljött az idő, hogy ismét a politikai széntérre lépjen. A régi nevek tehát többé-kevésbé felsorakoztak, de vajon lesznek újak is?
Nyitókép: Molnár Edvárd archív felvétele
