Miért költözik az állatkert a Safariba?

Áthelyezik a Belgrádi Állatkertet. És mint ahogy az a Kalemegdan várat érintő történések kapcsán szokott lenni az utóbbi években, ez a hír is megosztotta a közvéleményt. Azok, akik előszeretettel látogatnak az állatkertbe, maguk is belátják, hogy a jelenlegi hely már túlságosan szűk az állatok számára, kényelmesebb, természetben gazdagabb környezetben szeretnék látni őket. A költözködés azonban számos kérdést felvet a belgrádiakban. Egyrészt miért éppen most gondolkodik a városvezetés a költöztetésen? Mi lesz az állatkert helyén? Illetve valóban a legjobb helyet választották ki erre a célra?

A Belgrádi Állatkertet még 1936-ban alapította a város akkori polgármestere, Vlada Ilić. A saját telkét ajándékozta a városnak. Attól a naptól kezdve a belgrádi vár részét képezi az úgynevezett Kis Kalemegdanon. Amikor létrehozták az állatkertet, valamivel több mint három hektár területen rendkívül gazdag állománnyal telepítették be azt, volt ott oroszlán, leopárd, jegesmedve, barnamedve, őzek, szarvasok, pávák, pelikánok, papagájok… A belgrádiak gyorsan a szívükbe zárták a helyet. Sőt a Karađorđević királyi család is szívesen látogatott az állatkertbe. Folyamatosan fejlődött, bővült, újabb és újabb lakók érkeztek, így a második világháború előtt már 14 hektáron működött. A háború azonban jelentős károkat okozott itt is, kétszer is lebombázták az állatkertet, megsemmisült majdnem az egész állatállomány, és emberáldozatai is voltak ezeknek a bombázásoknak, hiszen akik ott kerestek menedéket a légitámadások elől, mind odavesztek. Ezt követően már az állatkert sem szerezte vissza egykori fényét, a mai napig megközelítőleg hét hektáron működik. A lakóit az állatkert adatai alapján megközelítőleg 200 állatfaj képezi és mintegy 1000 állatot számolnak. Évente 400 000 látogató érkezik hozzájuk.

Az állatkert kihelyezése nem új ötlet, már korábban is foglakozott ezzel a kérdéssel a városvezetés. Legutóbb Vuk Bojović – aki 1986-tól a haláláig, 2014-ig volt az állatkert igazgatója – a saját testével igyekezett megakadályozni, hogy ez megtörténjen. Éhségsztrájkba kezdett ugyanis, hogy rámutasson a kihelyezés értelmetlenségére. Egyik interjújában elmondta, a világon kétféle állatkerttel találkozhatunk: a szafari típussal, amihez hatalmas hely kell, és a kisebb, klasszikus állatkerttel, ami általában a város központjában van. Ő akkor annak a gyanújának adott hangot, hogy az állatkert elköltöztetésének oka az, hogy a Kalemegdan, vagyis az Alsóváros és az állatkert remek hely kávézók és bevásárlóközpontok számára. Ez a gyanú továbbra is foglalkoztatja a fővárosiakat, már csak azért is, mert az exkluzívnak számító Dorćol városrészben, az Alsóvárosban, a Kalemegdan szomszédságában építkezés folyik, újabb és újabb lakótömbök emelkednek a magasba. A négyzetméterárak ebben a városrészben pedig a csillagos eget verik.

Az állatkertet a városatyák már több helyen is megálmodták, legtöbbször a város peremére költöztették volna: Krnjačába vagy Surčinba, de volt olyan ötlet is, hogy Újbelgrádba telepítsék át, illetve a lakatlannak számító Háborús szigetre (Ratno ostrvo). Bojović ez utóbbit támogatta volna, ugyanis úgy tartotta, hogy a szigeten az állatok nyugodt és természetes környezetben lennének. Egy megvalósíthatósági hatástanulmány is készült még 1988-ban erről a lokációról.

Aleksandar Šapić, Belgrád jelenlegi polgármestere ugyanakkor a napokban azt jelentette be, hogy az állatkert az Ada Ciganlija közelébe, az Ada Safarira költözik át. Ez is rendkívül szép környezet, közkedvelt kirándulóhely. Sokan úgy gondolják, nincs messze a városközponttól és természetes körülmények között lehetnek az állatok. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy árterületről van szó, így az állatok akár veszélyben is lehetnek. Vannak olyanok is, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy az Ada Safari területén jelenleg 273 család él, számos hétvégi ház és egyéb épület található itt. Először is ezeket a családokat innen ki kell költöztetni, az ingatlanokat pedig lerombolni, hogy az állatkert áthelyezése megkezdődhessen. Mivel azonban csak most kezdik az ötlet megvalósíthatóságának vizsgálatát, majd az ingatlanok felvásárlását, hogy három év múlva az állatkertet át tudják költöztetni, a szkeptikusok azt állítják, csak újabb ingatlanok megépítésére készítik elő a terepet egy újabb, exkluzív környezetben.

Akárhogy is, az elvitathatatlan, hogy az állatoknak kényelmesebb helyre van szükségük, az állatállomány bővítésére, újabb példányok beszerzésére pedig szintén hely kell.