Lezajlott az ohridi találkozó, melyet a Belgrád–Pristina–Brüsszel tárgyalófelállás tagjai közül egyedül talán csak a legutóbbi várt, Belgrád és Pristina aligha, mert tisztában volt vele, hogy amennyiben a folyamat kezdetét veszi, azzal lényegében nagy lemondásokkal, politikai értelemben népszerűtlennek számító intézkedések foganatosításával találja szembe magát, s nemcsak Ohrid, hanem az azt követő megbeszélések után is, bárhol is tartsák azokat majd meg a jövőben. Talán ezért is van az, hogy mindegyik fél kicsit úgy alakítja az efféle összejövetelek utáni nyilatkozatát, hogy abból ne derüljön éppenséggel ki minden, ami pedig kiderül, az inkább éppen a nyilatkozó malmára hajtsa kissé a vizet. Így alakulhat ki aztán az, hogy a nyilatkozatok alapján a nyilvánosság legnagyobb része nem is érti, miben állapodtak meg, s miben nem, esetleg történt-e egyáltalán bármilyen előre- vagy hátralépés.
(Fotó: FoNet, EPA-EFE)
A szerb államfő a maratoni, 12–13 órás tárgyalásokat követően úgy fogalmazott, hogy „valamilyen megállapodást csak sikerült elérni”, aztán a szerb községek közösségének a megalapítására helyezte a hangsúlyt a sajtónak adott, gyakran ironikus megjegyzésektől hemzsegő nyilatkozatában, mármint arra, hogy egyértelművé vált Ohridban: Pristinának létre kell hoznia a szerb önkormányzatiságot, s azt nem a koszovói alkotmánnyal összhangban kell megtennie – erről nem közölnek semmit sem a dokumentumok –, hanem a brüsszeli dialógussal összhangban kell majd létrejönnie ennek a koszovói szerbség számára létfontosságúnak mondott közösségnek. Mindennek alapján a szerb fél megengedett magának egy olyan megjegyzést is, hogy még elégedettségnek a bizonyos dózisára is oka van annak alapján, amit Ohridban hallani lehetett, de rögtön tompítani is kellett ezt az elégedettséget, megjegyezve azt is, hogy a tárgyalások következő fordulóiban majd bizonyára olyan kérdések is napirendre kerülnek, amelyek kapcsán már efféle boldogságról szó sem eshet majd, hosszú folyamat elé nézünk ugyanis. Szerbia számára azonban sohasem lesz majd elfogadható két körülmény: Koszovó felvétele az ENSZ-be, s Koszovó függetlenségének elismerése, nem változik majd Belgrád állásfoglalása ennek kapcsán a továbbiakban sem, nyomatékosította a találkozót követően az államfő.
A koszovói kormányfő értelemszerűen nem a szerb községek közösségére helyezte a hangsúlyt, a fentebb említett nyilatkozási stratégiával összhangban inkább arról beszélt, hogy lám, a szerb elnök nem akar soha aláírni semmit, maga pedig már régen ellátta volna kézjegyével a francia–német, mára európaivá vált rendezési tervet, mely voltaképpen Koszovó függetlenségének a de facto elismerését jelentené. Belgrád menekül, hangsúlyozta Kurti, mert tisztában van azzal, hogy ennek a pillanatnak a közeljövőben el kell érkeznie, ha akarja, ha nem.
Az Európai Unió közvetítői pedig elégedettek voltak, közölték, hogy megvan a megállapodás, s nyilván ez a legtárgyilagosabb nézőpont, főleg úgy, hogy eleve tudni lehetett, a felek nem is igazán választhattak másik utat. Brüsszelben nem foglalkoztak túl sokat azzal, hogy szóbeli, írásbeli megegyezésről beszélünk-e, bizonyára maguk is úgy tartják, ahogyan a nemzetközi jogászok többsége, a szóbeli egyetértés ugyanolyan beleegyezést jelent efféle tárgyalásokon, mintha jelképesen még egy dokumentumot is aláírtak volna. Ebből a szempontból tehát teljesen mindegy Brüsszel számára, hogy minden egyes alkalommal alá is írnak majd valamit, vagy egyszerűen megszületik a tárgyalóasztalnál az elvárt megállapodás az adott kérdéseket illetően.
S még egy oka van annak, amiért Brüsszel nem harcol az írásos megállapodások mellett. Eldöntötte ugyanis, hogy a rendezési terv alkalmazási, implementációs része teljes egészében részét fogja képezni Szerbia és Koszovó európai uniós tárgyalásainak is, vagyis, annak fényében, hogy a felek megtesznek-e mindent a megbeszéltek teljesítéséért vagy sem, meghatározzák azt is, hogyan haladhatnak tovább az európai integrációs úton, aminek aztán természetesen számos más következménye is lehet a beruházások, gazdasági fejlődés tekintetében. Magyarán, az EU eredményt vár, s ehhez köti a további lépéseit is. Gyors eredményeket, több európai tisztségviselő hangsúlyozta már ezt Ohrid előtt és után is.
Nyitókép: (Fotó: FoNet, EPA-EFE)
