Ove (ejtsd: Uve) mindent lát. Ove mindenkit szemmel tart. A hanyagul eldobált csikkeket zsörtölődve fölszedi, a tilosban sétáltatott kutya gazdájával rendszeresen perlekedik, és egyetlen garázskapu sem maradhat nyitva, mert minden reggel besétálja a kertvárosi lakóparkot, ahol él, hogy személyesen ellenőrizze a szent szabályok betartását. Ove a kiállhatatlan szomszéd mintapéldánya. Mindannyian ismerünk ilyet.
Ove nem szereti már az életet. Ove meg akar halni, de valahogy ez sosem sikerül neki. Van az úgy, hogy az élet jobban ragaszkodik hozzánk, mint ahogy azt mi szeretnénk, mert mindig van valaki, akinek szüksége lehet ránk, és fordítva. Szeretet, bölcsesség, elfogadás cserél ilyenkor gazdát.
A cinikus és mogorva svéd Ove élettörténetét könyv és film is elmeséli, a hamisítatlan skandináv életérzésnek és a remek fekete humornak köszönhetően mindkettő világszerte nagy sikert aratott.
Azt hiszem, mindenkinek van egy saját Ovéja, aki nem feltétlenül valamelyik zsémbes szomszéd. Nekem a nagyapám az. Kemény parasztember volt, csodáltam a munkabírását, olykor érthetetlen kitartását. Aztán láttam könnyezni a színötös bizonyítványom fölött. Akkor nem értettem.
Csak nagyon kevesen tudják azt is, hogy a svéd író, Fredrik Backman sztorijában Ove, aki mindennap friss virágot visz a felesége sírjára, miért is ennyire undok és depressziós. Már-már megszokott új, özvegyi élete akkor fordul fel fenekestül, amikor váratlanul nyugdíjazzák. Ove ekkor úgy érzi, végérvényesen elvesztette helyét ebben a világban és öngyilkos akar lenni. De öngyilkossági kísérletei sorra kudarcba fulladnak. Ahogy a szomszédok egyre közelebb férkőznek a férfihoz, úgy kezd mind inkább fény derülni Ove tragédiákkal tarkított, mégis átlagos életének a részleteire és viselkedésének igazi okára. Bár ez a történet arról szól, hogy nem szabad elsőre ítélnünk, hiszen nem tudhatjuk, hogy pontosan mi is áll egy ember viselkedésének a háttérében, Fredrick Backman író nem veszi le teljesen a felelősséget a főhős válláról sem. Ovének rá kell ébrednie arra, hogy a múlt eseményei nem jelentenek mentséget a vállalhatatlan viselkedésre.
Ove végül párnák között, békésen hal meg, de előtte lesz egy macskája, pedig rohadtul nem akarja. Lesznek barátai, pedig mindent megtesz azért, hogy a nemrég a lakóparkba költözött iráni háziasszonyt családostul elmarja a szomszédságból. Befogad egy ideiglenes lakótársat is, egy meleg török fiatalembert, miközben látszólag semmire sem vágyik jobban, mint kötélen lógni a nappaliban. Ez a skandináv történet, miközben tanít valami fontosat az életről, príma öniróniával festi le Svédország társadalmát is. A humor és az emberség együttes ábrázolásának az egyensúlya olykor bizony könnyfakasztó, mégsem giccses. A sztori keserédes, megható, itt-ott kiszámítható és kissé együgyű, de nagyon szerethető. Régen láttam ennyire vicces filmet.
Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak sikerkönyve már ott lapul az én könyvespolcomon is. „Mielőtt írni kezdtem volna, volt rendes munkám, de aztán véletlenül a fülembe jutott, hogy vannak emberek, akik hajlandóak azért fizetni, hogy más emberek mindenféléket írjanak más emberekről, és azt gondoltam: ez biztos jobb, mint dolgozni. És jobb is, komolyan. Arról már nem is beszélve, hogy most ülve keresem a kenyeremet, ami nagyszerű a fő érdeklődési köröm, a sajtevés szempontjából. Mielőtt elkezdtem volna írogatni, voltam pincérsegéd egy étteremben és targoncavezető egy raktárban; és bizton állíthatom, hogy nagyon-nagyon nehézkes normálisan sajtot enni egy targoncán. Így aztán kiderült, hogy az írás az én hivatásom.”
Hát nem vicces?
