Lesz áram, de milyen áron?

Komolyabb gondok nélkül sikerült átvészelnünk a telet energetikai szempontból. Pedig tavaly ősszel még voltak olyan jóslatok, hogy nem lesz elegendő villanyáram a téli időszakban, a korlátozások elkerülhetetlenek lesznek. Valójában nem tudjuk, hogyan alakultak volna a dolgok, ha hosszú, nagyon hideg periódusok tarkították volna a telet. A villanygazdaság pedig egy időben nem tudta fenntartani a termelés szintjét, behozatalra szorultunk, állítólag a rossz menedzsment, a fejlesztések elmaradása miatt. A felmerülő problémák gyökerei természetesen visszanyúlnak a múltba, de a szervezés, hozzáértés, szándék is mindig feltétele az eredményességnek, hatékonyságnak.

A Szerbiai Villanygazdaság (EPS) zártkörű részvénytársasággá alakul át. Az eddigi közvállalat Felügyelő Bizottsága elfogadta a vállalat új statútumát, amelynek értelmében megtörténik az átalakulás. Miroslav Tomašević, az EPS megbízott igazgatója a felügyelőbizottsági határozatok kapcsán kiemelte, hogy aznap, amikor a cég élére került, óránként 2000 megawatt áramot voltak kénytelenek külföldről importálni, míg a mostani időszakban már 1000 megawattot exportálnak. Kezdeményeztük az EPS részvénytársasággá alakítását, és javasoltuk az okiratok módosítását, jelentette ki a fejlemények kapcsán. Érdekes megemlíteni, hogy március végén az EPS Tudományos Tanácsa – melynek tagságában ott van a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia energetikai bizottságának elnöke és számos egyetemi kar dékánja, illetve tudományos intézet igazgatója – ellenezte a részvénytársasággá alakítást. Az ilyen átalakulás veszélybe sodorná az általános érdekeket, ez volt a kifogásuk. Valójában nyilván attól a jövőbeni lehetőségtől tartanak, hogy a részvénytársasági forma valójában a privatizáció előszele lehet, még akkor is, ha bejelentették, hogy zártkörű részvénytársaságként működik majd. Ennek ellenére olyan döntés született, hogy a transzformáció megtörténik. Maga az EPS Rt. marad azonban az eddigi közvállalat teljes vagyonának tulajdonosa: 36,5 millió részvénnyel rendelkezik, amelyek egyenkénti névértéke tízezer dinár. Ugyanakkor megörökli valamennyi adósságát és a folyamatban lévő bírósági eljárásokat is. Sejtethet valamit viszont az a tény, hogy az illetékes minisztérium nem fogadta el a szakszervezetek kérését, hogy az EPS vagyona egy esetleges magánosítás esetén védve legyen. Siniša Mali pénzügyminiszter viszont bejelentette az EPS fejlesztésének május végéig tartó stratégiáját, és kiemelte, hogy szó sincs a Szerbiai Villanygazdaság privatizációjáról, hiszen a vállalatnak igazi mozgatórugóként kell a jövőben működnie az ország fejlődése szempontjából.

Az előzményekhez tartozik, hogy 2021-ben, amikor új igazgatót neveztek ki a villanygazdaság élére, mélyrepülésbe kezdett a cég. Persze, a külső körülmények sem hagyhatóak figyelmen kívül, valamint az évtizedekre visszanyúló előzmények sem. Tény azonban, hogy oda jutottunk, hogy bizonyos időszakokban még nyáron sem tudta import nélkül kielégíteni a hazai igényeket az EPS. A vállalat adósságai is nőttek, végül már elérték ezt az elképesztően magas, 1,5 milliárd eurós szintet. Időközben a szaktárca élén is változás történt: Zorana Mihajlović helyét Dubravka Đedović vette át. Készült egy norvég tanulmány az ország energiatermelésére, energiaellátására vonatkozóan. Ebben is felvetették a magántőke bevonását, a privatizáció tehát valamilyen szinten a jövőben feltehetően nem kizárt. Az államelnök is tett korában olyan kijelentéseket, hogy nem lát abban semmi rosszat, ha kisebbségi tulajdonosként megjelenik a magántőke az energiaszektor ezen részében is. A norvég tanulmány az árpolitikával is foglalkozik, és ehhez talán köthető, hogy májustól ismét drágul majd az áram, ami adhat egy újabb lökést az inflációnak is.

A mostanihoz hasonló turbulens időszakokban megvan annak az előnye, ha az állam az áramellátó tulajdonosa. De vannak olyan időszakok, amikor a magántőke bevonása a hatékonyság növeléséhez járulhat hozzá. A Szerbiai Villanygazdaság magánosítását a Nemzetközi Valutaalap is szorgalmazza. A Fiskális Tanács becslése szerint a következő tíz évben minimum 5-6 milliárd eurót kell a szerbiai áramszolgáltató fejlesztésébe fektetni. Ez a tény is hozzájárulhat a transzformáció létjogosultságához. Ahhoz azonban, hogy a vállalatot, pontosabban annak egy részét el lehessen adni, az áram árának el kellene érnie a piaci árat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 30, vagy akár 50–60 százalékkal növelni kell majd az áram árát. A jövőre nézve azonban a lakosság és az ipar szempontjából is fontos a stabil, megbízható áramellátás. Ilyen környezetben lehet gazdasági fejlődést elérni, ami a jövedelmek növekedéséhez vezethet. Ha sokkal jobban élünk, ha jelentősen megnő a GDP, annak nyomán a bevételek, a fizetések, nyugdíjak is jelentősen megemelkedhetnek, akkor talán könnyebb lesz elfogadni, hogy az áramért is valamivel többet kell fizetni. Nem utolsósorban, a hatékony felhasználás, a takarékosság szempontjából is ösztönzőbb lehet a piaci ár. A jövőre nézve nehéz előrelátni a fejleményeket. Nem kizárt a magántőke kisebbségi tulajdonosként történő bevonása sem hosszabb távon, de voltak olyan kijelentések, hogy Szerbia a környező országok villanygazdaságaira is vevő lenne. Ha ez is egy stratégiai cél, akkor az EPS részvénytársasággá alakítása ilyen irányban is lépést jelenthet.