A technológia fejlődésével és a társadalmi elvárásokkal összhangban egy új „foglalkozás” jelent meg a munkaerőpiacon. A politikai propaganda nem új jelenség, sőt, mindig is nagyon fontos szerepet játszott a közvélemény formálásában, azzal, hogy a huszadik században vette a legnagyobb lendületet, a technika fejlődésével pedig újabb eszközök felhasználásával egyre nagyobb tömegekhez jut el napjainkban. Ami új ezen a területen, az az, hogy míg korábban kínosan odafigyeltek arra, hogy elrejtsék azokat az üzeneteket a filmekben, a reklámokban, a hirdetőfelületeken, a híradásokban, a mondatok megformálásában, amelyekkel a tömegek gondolkodását meghatározott irányba fordíthatták, most egyre többen nyíltan vállalják, hogy részesei egy ilyen gépezetnek. Szerbiában pedig már „becsületes foglalkozásnak” számít – a kor megnevezése szerint – „bot”-nak lenni.
Kik a „botok”? Azok, akik mindenekelőtt az internetes felületeken, elsősorban a közösségi médiában egy bizonyos politikai cél elérése érdekében információt (legtöbbször megtévesztőt, vagy nem teljeset) terjesztenek, illetve információs hadviselést folytatnak. Megnyilvánulásukkal befolyásolnak, propagandát terjesztenek. Magyarán: manipulációról van szó, amit (valós, vagy kitalált) egyének véleményébe, egy-egy témára közölt hozzászólásokba csomagolnak.
(Molnár Edvárd illusztrációja)
Ijesztő, mégis a mindennapjainak része – nem csak a politikában. A szerb politikai színtéren azért vált aktuálissá ez a téma, mert Borko Stefanović, az ellenzéki Szabadság és Igazságosság Pártja parlamenti képviselője a köztársasági képviselőház legutóbbi ülésén rámutatott: az állami költségvetésből a hatalom havonta 8,5 millió eurót fordít 14 ezer bot alkalmazására. A képviselő azt állította, hogy a hatalmi pártok ennyi embert foglalkoztatnak mindenekelőtt a közszférában: az iskolákban, óvodákban, múzeumokban, közvállalatokban. Ezek a személyek állítólag azért kapják a fizetésüket, hogy meggyőzzék a népet arról, hogy jobban élnek. Az interneten nyilvánosságra is került a 14 ezer ember névsora is.
A hatalmi párt közszereplői ezt követően egymás után nyilvánultak meg ezzel kapcsolatban, rámutatva, hogy nem érzik hibásnak magukat abban, hogy egy országalkotó, gazdaságfejlesztő politikai programot népszerűsítenek, sőt kampány is indult (I ja sam bot – Én is bot vagyok), és többek között Aleksandar Vučić államfő is botnak nevezte magát. Ennek veszélyeire Zorana Mihajlović, a Szerb Haladó Párt egyik korábbi vezéralakja mutatott rá, aki 10 évig volt miniszter, először a környezetvédelmi, majd az építési, végül az energiaügyi tárca élén, és aki az idén lépett ki a pártból. A Danas napilapnak adott nyilatkozatában rámutatott, a kampány elindítása további összegeket követel. Saját közösségi oldalán pedig kiemelte, azzal, hogy a haladó tisztségviselők mellett Szerbia elnöke is botnak nevezte magát, ezt a jelenséget pártja hivatalos ideológiájává tette. Kiemelte, ezzel az SZHP a hazugság, a manipuláció, a rágalmazás, a szitkozódás, a gyűlölet, az agresszió, a konfliktus, az erőszakra szólítás mellé állt, ugyanis a bot-üzenetek tartalma nagyrészt ilyenekben merül ki. Arra nem tért ki, hogy évek óta alkalmazott eszköz ez a pártban, ezt bizonyítja, hogy néhány évvel ezelőtt megjelent már egy névsor azokkal a személyekkel, akiket a párt propagandájának terjesztésével bíztak meg. Igaz, az nem kavart ekkora port.
A jelenlegi esetnek az érdekessége éppen abban rejlik, hogy azzal, hogy bevallják annak létezését, egy újabb manipulatív üzenetet közölnek: „nem nagy valami, csak azt népszerűsítem, amiben hiszek”, elkerülve a választ arra a kérdésre: hogyan kerültek a fizetési listára olyanok, akiknek többsége szinte meg sem jelenik a munkahelyén, az adott közvállalat, állami vagy önkormányzati intézmény munkájához semmit, vagy nagyon keveset ad hozzá, egy olyan időszakban, amikor létszámstoppal küzd a közszféra?
