Először néhányan jöttek, majd többen és végül nagyon sokan. Átvonultak Szerbián és csak annyi ideig tartózkodtak annak területén, amennyit muszáj volt. Kezdetben az útvonalukon fekvő gazdaságokban és gyümölcsösökben okoztak kárt – sajnálatos módon az érintett polgárokat nem tájékoztatták kellőképpen arról, hogy tavaly az ilyen jellegű károk megtérítésének tekintetében precedens-, illetve példaértékű bírósági ítélet született Szerbiában –, majd évekkel később előkerültek a fegyverek. Helyi átlagpolgár megsebesítéséről egyelőre nem tud a közvélemény, remélhetőleg nem az ezzel kapcsolatos esetleges hírzárlat miatt.
A migránsokkal és/vagy menekültekkel kapcsolatos rizikófaktorokra figyelmeztetőket kezdetben fasisztának, idegengyűlölőnek és rasszistának nevezték, ez a retorika mostanra megváltozott, azaz hallgatás váltotta fel.
A kezdettől óvatosságra és körültekintésre intő személyeket nem vértezte fel a természet a jövőbelátás képességével, kijelentéseiket és figyelmeztetésüket a tudományos kutatások során is megállapított tényekre alapozták. Soha senki sem állította, hogy a migránsok és/vagy menekültek bűnözők, ám mivel legálisan csak nagyon rövid ideig léphettek az őket egykoron még hívó EU területére, embercsempészet révén közlekednek, ez pedig, lévén bűncselekmény, egyéb bűntettek tömkelegét vonzza magához mágnesként, kialakítva a folyamatosan rotyogó, feneketlen, ám egyre telítettebb kockázat-krátert.
(Fotó: Molnár Edvárd)
Tavaly július elején még mindenkit sokkolt, amikor Szabadkán a makkhetesi erdőben kialakított egyik illegális migránstáborban lövöldöztek, majd még nagyobb volt a megdöbbenés, amikor néhány hónappal később Horgoson a település központjában történt hasonló fegyveres összecsapás a migránsoknak az EU határain való átjuttatását szervező bandák között. Azóta, legalábbis a leginkább érintett területeken, illetve az azok közelében élő polgárok elmondása szerint, szinte mindennapossá vált a lövöldözés. Míg egyesek madárcsicsergéstől zajos otthonukban fogyaszthatják el reggeli kávéjukat, mások számára a fegyverropogás lett a környezethez tartozó „zenei aláfestés”. A legdrasztikusabb kilengéseket követően az államvezetés biztonsági szektorainak vezetői is hajlamosak kivonulni a helyszínre, de nemrégiben arra is volt példa, hogy a belügyminiszter személyesen próbálta meggyőzni a Makkhetesen élő polgárokat arról, hogy a rendőrség minden tőle telhetőt megtesz biztonságuk szavatolásának érdekében. Feltehetőleg hasonló „cselekvő hatósági fellépésben” bíztak azok a hajdújárásiak is, akik családi házának közvetlen közelében hétfő este lövöldöztek a migránsok, vagy az embercsempészek, viszont az elmondások értelmében a rendőrség már csak akkor vonult ki a helyszínre, amikor a lövöldöző felek elrendezték egymás között a gépfegyvert igénylő konfliktusukat – a kedélyek lecsillapodását követően a rendőrök annál buzgóbban végezték munkájukat, még napilapunk helyszíni tudósítóit is megállították, hogy igazoltassák őket. A hivatalos rendőrségi közlemény – e szerint egy afganisztáni polgár életét veszítette a lövöldözésben, míg egy másik megsebesült – cáfolja ezeket az állításokat, rámutatva, hogy a szabadkai rendőrállomás munkatársai a lakossági bejelentést követően azonnal kivonultak a helyszínre. Az első sajtóhírekkel ellenben a lövöldözők állítólag nem mentek be a lakott családi ház udvarába, ám ez kicsit sem enyhíti a helyzet súlyosságát: továbbra is fegyveres, Szerbia területén feltehetőleg illegálisan tartózkodó, ismeretlen kilétű személyek járkálnak zavartalanul – ironikus, hogy közben Szerbia állampolgáraitól nemrégiben illegálisan tartott fegyvereik beszolgáltatását kérték a hatóságok.
A keserű szájízt tovább fokozzák azok az államvezetői nyilatkozatok, amelyek országhatáron innen és túl egyaránt a Szerbia déli tartományában jellemző, kifogásolható biztonsági körülményekre figyelmeztetnek. Míg korábban a finanszírozás tekintetében merült fel a Szerbia északi tartományának adófizető polgáraival szembeni mostoha bánásmód gyanúja, most mindenekelőtt a biztonságos mindennapok szavatolásának a tekintetében, noha például Szabadkát senki nem vádolhatja azzal, hogy nem rokonszenvez a központi vezetéssel. Jó lenne, ha utóbbi, jogszabályi kötelezettségeivel összhangban, akkor is gondot viselne a városról, illetve a többi érintett településről, amikor nem éppen valamilyen beruházást kell megnyitni nagy felhajtás közepette, vagy különböző elismeréseket átvenni.
