Az erőszak elleni küzdelem az oktatás egyik prioritása, emelte ki oktatási miniszteri posztjára lépve Slavica Đukić Dejanović. Mint mondta, az erőszak, mindenekelőtt a kortárserőszak megelőzésében a helyi önkormányzatoknak, az orvosoknak, a médiának, a pedagógusoknak, a pszichológusoknak, a tanároknak, a diákparlamentek képviselőinek, a szülőknek együtt kell működniük. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy vissza kell állítani a tanárok tekintélyét, s egyben az anyagi helyzetükön is javítani kell. Egyelőre azonban a realitás talaján lehet ezt megvalósítani. Elmondta azt is, hogy a tanárokkal és a tanügyi dolgozók szakszervezeteivel is együtt szeretne működni.
Az első lépés lendülete megvolt, hogy ebből mit sikerül majd megvalósítani, különösen annak tekintetében, hogy a jelenlegi kormánynak rövid határidőt szabtak, utólag kiderül. Slavica Đukić Dejanović egyik nyilatkozatában erre csak annyit mondott, hogy sokan kétségekkel tekintenek a kinevezésére, ám munkája értékelésére csakis a mandátuma végén számít.
Slavica Đukić Dejanović neve fel-felbukkan az elmúlt évtizedekben, hiszen az oktatási miniszteri kinevezése nem az első funkciója, de nézzük csak, ki is ő valójában.
Kragujevacon született 1951-ben. Neuropszichiáter, mégpedig a szakmájában elismert szakember. A legfiatalabb šumadijai nő, aki orvostudományi doktori címet szerzett. Sőt ő alapította a pszichiátriai nappali kórházat. A szakmai karrierje mellett párhuzamosan építette politikai karrierjét is. 1990-ban csatlakozott a Szerbiai Szocialista Párthoz, amikor még annak elnöke Slobodan Milošević volt. Közeli kapcsolatot ápolt a Milošević családdal.
(Fotó: Ótos András)
A szakmai és a politikai karrierje számos ponton találkozik. 1992 és 2001 között a Kragujevaci Orvosi Kar professzora (igaz, már 1982-től tanít az egyetemen) és prodékánja, majd a Kragujevaci Klinikai Központ igazgatója, a Kragujevaci Pszichiátriai Klinika igazgatója, illetve a Szerbiai Pszichiáterek Egyesületének elnöke volt két mandátumban is. Az SZSZP alelnökének először 1996-ban választották meg, azóta folyamatosan vezetői poszton van párton belül is. A 2000. október 5-e utáni átmeneti kormányban három hónapon keresztül családvédelmi miniszter volt. Amikor az SZSZP újra a hatalom részévé vált, 2008-tól 2012-ig a köztársasági képviselőház elnöki tisztségét töltötte be, de korábban is több mandátumban parlamenti képviselő volt.
Ezt követően újra miniszternek választották, 2012 és 2014 között ő vezette az egészségügyi tárcát. Az újabb választások és az új kormány felállását követően új posztra került, mégpedig a belgrádi Laza Lazarević Pszichiátriai Klinika vezetésével bízták meg 2014 és 2016 között. Az újabb választások újabb funkciót hoztak a számára, 2016-ban újra a kormány tagja lett, mégpedig tárca nélküli miniszterként őt bízták meg az ország népesedési politikájával, az erőszak elleni küzdelemmel és az érzékeny csoportok védelmével. Négyéves mandátuma végén ismét egy újabb kormány felállása újabb feladatokat hozott a számára, 2020 végén Ana Brnabić kormányfő különleges tanácsadójának választották meg. Most pedig újra miniszteri posztra lépett, mégpedig párttársa, Branko Ružić helyére, aki a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában történt tömeggyilkosságot követően lemondott az oktatási minisztérium éléről.
A Szerbiai Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete által megfogalmazott kritikára, miszerint 72 évesen nyugdíjaztatásra lenne szüksége, nem pedig az oktatási minisztérium vezetésére, és arra a felvetésre reagálva, hogy egy politikát kiszolgáló káder, Slavica Đukić Dejanović a Politika napilapnak adott interjújában kiemelte, a kétezres években sokan azt szerették volna, ha pártját felszámolják és az általuk képviselt politikát eltemetik, ennek ellenére a legutóbbi választásokon százezerrel többen szavaztak rájuk, mint korábban. Mint kiemelte, érett emberként és az orvosi kar adjunktusaként nem azért lépett be a politikába, hogy a párttagságtól várjon valamit, hanem azért, hogy a saját tudását kamatoztassa.
