Kevesebb, mint három hónap múlva rajtol el a válogatott-labdarúgás hagyományosan legnagyobb szabású rendezvénye, a katari világbajnokság, amely körül már a megrendezés jogának odaítélése előtt is hullámok gyűrűztek, a jog megadása, valamint az azóta történt események pedig rendesen felkavarták a port, és a lépést egyre többen a FIFA korrupciós botrányainak sorozatába helyezik. Bár végső következtetéseket nyilvánvalóan csak a torna után vonhatunk majd le, érdemes egy rövid összegzést tenni arról, milyen körülmények között és milyen hangulatban készülnek a játékosok, a szervezők és a szurkolók és mindenki más a vb-re.
A nulladik pont a sorban a rendezési jog odaítélése. Az ilyenkor nyilvánvaló lobbizást ugyanis jóval túlnőtte az a botrány, ami lezajlott, mire megkapták az arabok a vb-t. Az egyik gyanús folyamat az volt, amikor a nem-UEFA-tagországok sorra kezdték visszavonni 2018-as nevezéseiket, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy abban az évben európai országé lehet a mundiál (ahogy lett is Oroszországé), vagyis a soron következőnek az öreg kontinensen kívülre kell költöznie. Ezt követően a konkrét szavazás körül is felhők gyűrűztek, a FIFA végrehajtó bizottságának több, szavazati joggal bíró tagját is felfüggesztették korrupció gyanúja miatt, és maga az akkor még hivatalban lévő szervezeti elnök, Sepp Blatter is több alkalommal ejtett el olyan megjegyzéseket, amelyek arra utaltak, hogy a rendezési jog nem tiszta módon lett azé a Kataré, amely korábban a maga jogán egyetlen alkalommal sem jutott ki a tornára.
Az egyik legnagyobb aggályt továbbá a rendezés időpontja jelenti. A közel-keleti nyár ugyanis lehetetlenné tette a megszokott időpontban való lebonyolítást, így most a topligák játékosai eddig sosem látott módon meg fogják szakítani az akkor nagyjából harmadánál tartó bajnoki szezonjukat, hogy részt vehessenek a vb-n – külön kérdés, hogy mihez kezdenek azok a kiválóságok a kényszerpihenőben, akiknek a nemzete nem jutott ki a seregszemlére.
Szintén kérdéseket vetnek fel azok a sajtóhírek, amelyek arról szólnak, hogy vaskosan a több ezres nagyságrendben van azoknak a különböző – más keleti országokból toborzott – munkásoknak a száma, akik az építési munkálatok során életüket vesztették a nem megfelelő – mások szerint: kegyetlen – munkafeltételek miatt. Katarból értelemszerűen csak szűrőn keresztül juthatnak ki információk, ezért könnyen lehet, hogy a hat-hétezer halottról szóló becslések még optimisták is…
Az utolsó pont pedig egyenesen civilizációs jellegű problémát feszeget. Várhatóan ugyanis zömében a nyugati kultúrkörből származó szurkolókra számítanak célközönségként a helyi szervezők, akik – például az angolok – azonban olyat szoktak tenni, amit Katarban tilos: a nyilvános italozás ugyanis bűncselekménynek számít az országban, ezért lényegi kérdés lesz, mit kezdenek a biztonságiak, ha a lelátókon előkerülnek a becsempészett sörök… Hasonló civilizációs ütközés továbbá, hogy a pletykák szerint a helyi szállodákban nem vehetnek ki közös lakást olyan ellenkező nemű párok, akik nincsenek összeházasodva – hogy az azonos nemű párok iránti toleranciáról ne is beszéljünk…
