Minden év október 1-jén emlékezünk meg az idősek világnapjáról, amelynek elsődleges célja felhívni a figyelmet a méltóságteljes időskor biztosításának fontosságára, ugyanakkor bizonyos mértékű gazdasági célzata is van. Az európai lakosság egyre nagyobb mértékű elöregedése, az alacsony születési arányok és a munkavállalók száma csökkenésének következtében a kormányok arra kényszerülnek, hogy az idősebb korosztályt minél tovább foglalkoztassák. De vajon ki számít idősnek? Egyes statisztikai adatok szerint a hatvan év felettiek számítanak időskorúnak, de ez korántsem mérvadó. A fiatalok közül sokan már életük teljében belefáradnak az élet nehézségeibe, ugyanakkor olyan időseket is találhatunk, akik kitörő életkedvvel és munkabírással végzik mindennapi feladataikat.
Az ember időskorában is tovább maradhat fiatal, ha beengedi életébe az újdonságokat és élményeket, de ezt napjaink világában sajnos nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Ez különösen igaz Szerbiára, amely a kontinens, és nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a világ egyik legelöregedettebb lakosságával rendelkezik. Ez az állapot az alacsony születésszámok és a fiatalság tömeges kivándorlásának a következménye. A teljes lakosság mintegy húsz százaléka – az ország minden ötödik lakosa – 65 évnél idősebb, ami összesen több mint 1,4 millió embert jelent. Az életminőségüket tekintve számos nehézséggel szembesülnek, ugyanis a megélhetési problémák, a szegénység veszélye mellett sokszor durva bánásmódban részesülnek és erőszakot is elszenvednek. Mindezen problémákat az idősek hátrányos megkülönböztetéséről tavaly májusban kiadott jelentés taglalja. A felmérések szerint az idősek hátrányos megkülönböztetése évről évre növekszik az országban, és számos téren megnyilvánul. Fokozott hátrányos megkülönböztetés éri a rokkant idős személyeket, akik nehézségekkel küzdenek a közterületek használata során. Emellett az idős polgárok több mint fele hátrányos megkülönböztetéssel szembesül, ha egy bizonyos ügyben az állami intézményekhez fordul. Ez megtörténhet a kórházban, a postán, a községházán, és más helyeken is. Az időseket sok esetben a társadalom „teherként” éli meg és erőszakos cselekmények is előfordulnak velük szemben. A munkaügyi minisztérium adatai szerint az idősek elleni erőszakkal kapcsolatos bejelentések száma az utóbbi öt évben 153 százalékkal emelkedett meg, ami mindenképpen elgondolkodtató. A Vöröskereszt által 2016-ban elvégzett felmérés szerint az idősek 18,6 százaléka szenvedte el az erőszak valamilyen formáját, ugyanakkor a többségük nem jelenti be az esetet.
Az idősek Szerbiában anyagi szempontból is súlyos problémákkal küzdenek, hiszen nem kevesen mélyszegénységben, vagy annak határán tengetik mindennapjaikat. Egymillió nyugdíjas havonta 30 ezer dinárnál kevesebbet kap kézhez, közülük 300 ezer embernek kevesebb mint 16 ezer dinárból kell megélnie. Sajnos azt kell mondanunk, hogy ez még mindig nem a legrosszabb helyzet, hiszen 150 ezer idős személy az országban semmilyen bevétellel sem rendelkezik. Ezek az emberek főként falun élnek, magukra hagyatva és elszigetelve. Sok esetben még szociális segélyre sem jogosultak, mivel általában mezőgazdasági földterülettel rendelkeznek, ami miatt nem kaphatnak ilyen jellegű támogatást. Emellett korábban nem fizették a földműves nyugdíjbiztosítást, így gyakorlatilag bevétel nélkül maradtak. A helyzetük megoldására vannak elképzelések, mint a szociális nyugdíj, amelynek köszönhetően nagy mértékben csökkenteni lehetne az ország szegényeinek számát. A nemrég bejelentett, novemberben és jövő januárban várható, összesen 19 százalékos nyugdíjemelés valamelyest enyhíthet az idősek helyzetén, azonban félő, hogy az egekbe szökő infláció és az egyre hatalmasabb méreteket öltő drágulási hullám mindezt teljesen semmissé teszi.
