Nóra és Dénes tehetős házaspár, mindketten piackutatással foglalkoznak és ugyanabban a cégben dolgoznak. Hosszú évek óta együtt vannak, és elérkezettnek látják az időt a gyermekvállalásra. Mivel természetes úton nem lehet közös gyermekük, az örökbefogadás mellett döntenek. Kitartó várakozás után úgy tűnik, végre össze is jön a dolog, a házaspárt értesítik, hamarosan egy újszülött csecsemőt vihetnek haza. A küszöbön álló szülői szerepet a pár baráti társaságban iszogatva egy bárban ünnepli meg. Hazafelé menet férj és feleség összeszólalkoznak, a banálisnak tűnő szóváltás egyre hevesebb vitába csap át, olyannyira, hogy a nő félúton feldúltan leszáll a hazafelé tartó buszról. Hajnaltájt ér haza, szótlanul. Olyasvalami történt az eltelt három óra leforgása alatt, amiről nem akar beszélni.
Többrétűsége ellenére – hiszen egyszerre érinti a párkapcsolat, a nemi erőszak, az örökbefogadás és a barátság kérdését, emellett bőven található benne társadalomkritika is – Lőrincz Nándor és Nagy Bálint Legjobb tudomásom szerint című műve a szinopszis alapján teljes mértékben beleillik az utóbbi időben elszaporodott #metoo központú filmek sorába. A rendezőpáros első nagyjátékfilmjének a sajátossága, hogy a vélt nemi erőszakkal párhuzamosan a házasságon belüli bizalom kérdését is boncolgatja. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjának keretében készült műben a #metoo filmekre jellemző női nézőpont helyett a férfi nézőpont dominál, a hangsúly pedig azon van, hogy a mételyként ható kétely mennyire képes befolyásolni egy kapcsolat alakulását és fennmaradását.
A váratlan kihívásokkal való szembesülés közepette hamar szétporlad az idillikus körülmények között élő álompárról kialakult kép, a látszat ellenére gyorsan világossá válik, hogy egy diszfunkcionális viszonyról van szó, s bár némely gesztusukból és megnyilvánulásukból arra következtethetnénk, hogy legszívesebben ők maguk is elmenekülnének ebből a kapcsolatból, valami oknál fogva ragaszkodnak egymáshoz. Hámori Gabriella meggyőző játékkal testesíti meg az örökbe fogadandó gyerekért végsőkig küzdő, hisztis kirohanásokra hajlamos, lényegében azonban a saját kisvilágába menekülő Nórát. Nem kevésbé bonyolult feladat jutott Bodolai Balázsnak Dénes összetett karakterének életre keltésében. A józan megfontolású férfi, bár senki sem vitatja talpraesettségét, folyton passzív pozícióban van: feleségével, szüleivel, barátaival, főnökével, sőt még ifjú munkatársnőjével szemben is. Mások nézetét adja tovább, mások kedve szerint cselekszik, ritkán kezdeményez – legfontosabb önálló döntése, hogy felkutatja a feleségét állítólag megtámadó férfit. A színész visszafogottan, szinte kifejezéstelen tekintettel játssza el a kívülről nyugodtnak tűnő, ám belülről pattanásig feszült férfit.
A meghatározatlan alapszituáció lehetővé teszi az alkotóknak, hogy a játékidő alatt hol az egyik, hol a másik nézőpont értelmezését erősítsék, aminek következtében sokáig nehezen sejthető, hová fut ki a történet, a film nagy részében az az érzésünk, hogy valójában lehetetlen az igazság végére járni. Dénes kezdetben teljes mértékben hisz a Nóra által elmesélt történetben, idővel azonban gyanakodni kezd felesége szavahihetőségében. A történetben rejlő állandó bizonytalanság, a többnyire feszes cselekményvezetés és a kifinomult képszervezés izgalmas thrillerré varázsolja a Legjobb tudomásom szerint című alkotást, a nemi erőszak megtörténtére pedig adott esetben nem csak büntetőjogi kérdésként, hanem házassági próbaként is tekinthetünk, ami egyúttal párkapcsolati drámát eredményez.
Zsánermeghatározástól függetlenül a film elgondolkodtató kérdések sorát veti fel: az elvándorlástól az örökbefogadás szociálpszichológiai megközelítéséig. A történetből kifolyólag, s annak szerves részeként a mű hátterében erős társadalombírálat húzódik meg. Az alkotás kritikával illeti a (magyar) társadalom egészét: a rendőrséget, a bürokratikus állami szerveket, a haszontalan értekezleteket preferáló üzleti világot, a tények elferdítésétől és az áldozathibáztatástól sem ódzkodó közösséget, nem utolsósorban a kicsinyes mentalitást, Dénes jómódú szüleit például fiuk érzéseinél sokkal inkább az eset külső megítélése foglalkoztatja. Összegezve: egy házaspár kálváriájának feldolgozásán keresztül a Legjobb tudomásom szerint átfogó látleletet nyújt a társadalom pillanatnyi állapotáról.
