Csupán öt év telt el azóta, hogy Belgrádban egy férfi a Szociális Központ előtt gyerekei szeme láttára agyonverte a feleségét. Ezúttal egy verseci édesapa fojtotta meg kislányát, majd magával is végzett egy héttel azután, hogy családon belüli erőszak vádjával a bíróság ítéletet mondott ki ellene. Öt évvel ezelőtt a tragédia a családon belüli erőszakkal foglalkozó törvény szigorítását indította el, valamint a családon belüli erőszak esetében eljáró intézmények szorosabb együttműködését irányozta elő, de mint ahogy arra a két hete történt újabb tragédia, illetve az azt megelőző számos eset is rámutat, a rendszer továbbra is tele van hiányosságokkal.
A bántalmazott nők jogaival és védelmével foglalkozó szervezetek folyamatosan hangoztatják – ezúttal pedig külön kiemelik –, hogy a családon belüli erőszak esetén az intézmények továbbra sem vesznek figyelembe minden elszenvedőt, hanem legtöbbször csupán a férfi-nő viszony megromlásaként tekintenek a jelenségre, miközben a kegyetlenkedések alatt végig jelen lévő gyerekek is – függetlenül attól, hogy nem részesei a fizikai bántalmazásnak – áldozatnak számítanak.
A verseci tragédia megtörténte után felmerült a kérdés, miért engedték meg az édesapának a hároméves gyermeke felügyelet nélküli láthatását, főleg azok után, hogy idén áprilistól több eljárás is indult ellene családon belüli erőszak vétsége miatt, több esetben a bíróság távolságtartásra kötelezte a férfit, vagyis nem mehetett a felesége közelébe, szeptember 27-én pedig egy év feltételes szabadságvesztésre ítélték és pszichiátriai kezelésre kötelezték.
Mindig, amikor tragédia történik, a felelősöket keresik. Ezúttal a tartományi szociálpolitikai, demográfiai és nemi egyenjogúsági titkárság vizsgálatot rendelt el az ügyben, hogy a verseci Szociális Központban ki tartozik felelősséggel. Kiderült, hogy a szociális munkások csupán a nő védelmét tartották fontosnak, a gyermek védelme háttérbe szorult, hiszen, mint rámutattak, semmi nem utalt arra, hogy a gyermek biztonsága veszélyben lenne, annak ellenére, hogy a munkaügyi és szociális védelmi minisztérium még 2019-ben elrendelte, hogy a családon belüli erőszak esetén ne csak a nőre, hanem a gyerekekre is potenciális áldozatként kell tekinteni.
A verseci tragédia kapcsán ugyan felelősségre vonták az intézmény igazgatóját és az üggyel foglalkozó szociális munkásokat, de tény, hogy az egész rendszer nem működik megfelelőképpen. Erre utalnak a 2021-es adatok is, amikor több mint 26 600 esetben jelentettek családon belüli erőszakot, legalábbis ennyit jegyeztek fel a rendőrségen, de csupán 19 700 esetben rendeltek el távolságtartást és a kommunikáció beszüntetését. Az igazságügyi minisztérium adatai szerint a bíróságok tavaly 2351 esetben hoztak ítéletet az ország egész területén családon belüli erőszak ügyében, ebből 1027 esetben szabadságvesztéssel büntették az erőszaktevőket.
Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nők az esetek többségében nem tesznek feljelentést erőszakos élettársuk ellen, vagy idővel visszavonják azt, és a bántalmazást követően sokszor megbocsátanak. A rendszer kifogásolható működését támasztja alá az az adat, hogy 2021-ben az ügyészségek összesen 45 471 olyan esetet regisztráltak, amelyek összefüggésbe hozhatók családon belüli erőszakkal. A fenti adatok tükrében ez azért lehetséges, mert egyrészt a rendőrség sem készít jegyzőkönyvet minden bejelentésről, a civakodás, egy-egy pofon esetén még nem érzik úgy, hogy eljárást kell indítani. Másrészről az egészségügyi intézmények sem vesznek fel látleletet, amikor családon belüli erőszak áldozatát látják el. Személyi, vagy szakmai mulasztás, túlterheltség, figyelmetlenség miatt? Ki tudja. Megtörténik olykor, amikor a sérülések bántalmazásra utalhatnak, az áldozat panasza azonban az esetek többségében mélyen rejtve marad. A szociális központokban viszont, ahol egyre kevesebb a szociális munkás, vagy inkább a tapasztalt szociális munkás, túl nagy hangsúlyt kap az egyéni megítélés. Erre természetesen szükség van, hiszen ezekben az intézményekben is végső soron érző emberek dolgoznak. A gondot inkább a fásultság okozza, a szakmai kiégés, az előírások figyelmen kívül hagyása, és persze az intézmények – a rendőrség, az ügyészségek, a bíróságok és a szociális központok – közötti együttműködésben tapasztalható fennakadások.
A családon belüli erőszak olyan jelenség, amelynek hátterében számos ok áll, éppen ezért teljes mértékben nem lehet felszámolni. A fejlettebb és gazdagabb országoknak sem sikerült. Annak megszüntetése egy családon belül azonban – a szomszédtól kezdve az állami intézményekig – mindenki felelőssége. Vagyis arra a tragédiára, ami Versecen történt, a felelősök számonkérése nem lehet az egyedüli válasz, már csak azért sem, mert nem helyi problémáról van szó. A felállított rendszer hiányosságait kell kiküszöbölni, hogy ilyen és ehhez hasonló tragédia ne történhessen meg újra.
