Az internet, az úgynevezett cybertér sokunk hétköznapjainak részévé vált, a mai fiatalok számára pedig szinte minden téren leszűkítette a világot. A szociális médiafelületeken beszélgetnek, ismerkednek, tájékozódnak. Külön bejáratú „ideális” világot alakítanak ki sokan maguknak, ahol felértékelődik mások megítélése és véleménye, ezzel pedig sérülékennyé teszik magukat, túl nagy felületet adva a bántásnak, a sértegetésnek, a bántalmazásnak. Amennyire erősítheti őket ez a párhuzamos világ, annyira meg is keserítheti a hétköznapokat. Az olyan kritikus közeggel, ahol mindenki szabadon és következmények nélkül tölt fel sértő, megalázó tartalmakat, vagy mondja ki (írja le) kegyetlen gondolatait, csak azért, hogy valakit megalázzon, vagy gúnyt űzzön belőle, sajnos nem tud mindenki megbirkózni.
A digitális erőszak, vagyis az úgynevezett cyber-megfélemlítés legújabb áldozata a laktaši Mladen, aki öngyilkos lett, mert nem tudta elviselni, hogy gúnyt űztek belőle az interneten. A felvétel titokban készült, Mladen állásinterjúját felvételezték a munkaadó benzinkutasok, kigúnyolták, megalázták, majd a felvételt feltöltötték az internetre. Mladen a video-felvételt bejelentette a rendőrségen, majd kioltotta a saját életét, ugyanis egy kis közösségben, amilyen a Banja Lukához tartozó Laktaš, a nevetség tárgyának lenni egyáltalán nem egyszerű, s ő ezzel nem tudott megküzdeni. A felelős személyeket ugyan felelősségre vonta a rendőrség, illetéktelen felvételkészítés bűncselekménye gyanújával előállították őket, az ízetlen „tréfa” azonban elvitt egy fiatal életet.
A tragédia arra ösztönözte a szakembereket, hogy felülvizsgálják a cyber-megfélemlítés szankcionálását, ugyanis mint Katarina Jonev, internetbiztonsági szakember a médiának elmondta, a gyerekek és a fiatalok körében ez a leggyakoribb bántalmazási forma. Szavai szerint ugyan nincsenek pontos felmérések az áldozatokról, azonban már az az adat is aggodalomra ad okot, miszerint Szerbiában minden harmadik gyerek már megtapasztalta az internet-bántalmazás valamilyen formáját. Ennél még aggasztóbb az, hogy nagyon sokan nem is értik, hogy egy-egy feltöltött tartalom, legyen az videó vagy audiofelvétel, esetleg egy megjegyzés, egy üzenetváltás, milyen sérüléseket és mekkora fájdalmat okozhat annak, akiből éppen gúnyt űznek, akit megaláznak, megfélemlítenek ily módon. Olyan társadalomban élünk, ahol az erőszak számos formája, tehát internetes formája is sok esetben elfogadhatónak számít, s közben senki nem gondol bele, hogy a cybertérben bármikor áldozattá válhat.
Semmivel sem léptünk előrébb a középkortól, amikor a főtéren mindenki, akinek kedve volt hozzá, részt vehetett valaki közmegalázásában, sőt, mára már társadalmasítottuk a megalázást, az internettel a főtérről kiterjedt az egész világra. Vagyis, amíg a bántalmazó személye rejtve marad, az áldozat mindenki számára elérhető. Éppen ezért veszítik el olyan könnyen sokan a lábuk alól a talajt, hiszen szinte sehol sem érzik magukat biztonságban, az internettel ugyanis szinte bárhol a nevetség tárgyává válhatnak. A szakemberek azt állítják, a hosszan tartó digitális bántalmazás depresszióhoz, vagy akár tragédiához is vezethet. Az internetes platformokon zajló erőszakot sajnos nem lehet elkerülni, ha viszont időben teszünk ellene, el lehet vágni a láncot, ami súlyos következményeket válthat ki.
Katarina Jonev a Tanjugnak adott nyilatkozatában rámutatott, jogi keretre van szükség, ugyanis, mint például Mladen esetében, a filmezésben résztvevő benzinkutasokat illetéktelen felvételezés és engedély nélküli tartalmak közzététele miatt megbüntethetik majd, ám azokat figyelmen kívül hagyják, akik a kommentárjaikkal súlyosbították a helyzetet. A szakember hangsúlyozta, hogy amíg nálunk még az is kételkedést vált ki, hogy egy bántó tartalmat be kell-e jelenteni a rendőrségen, addig egyes országok szigorú pénzbírságokkal, sőt szabadságvesztéssel büntetik azt. Japánban például a negatív, bántó kommentárt 2200 dollárral büntetik. Franciaországban pedig, ahol a fiatalok körében a legmagasabb az öngyilkosságok száma, a bántalmazó kiskorúakat akár három évig terjedő börtönbüntetéssel, szüleiket pedig további 15 000 euró pénzbírsággal büntethetik. Abban az esetben viszont, ha a negatív kommentárok öngyilkossághoz vezetnek, a kiskorúak esetében a büntetés öt évig terjedő szabadságvesztésre, szüleik pénzbírsága pedig 50 000 euróra nő.
