Nem kell éleslátású elemzőnek lenni ahhoz, hogy valaki megállapítsa, amire az elmúlt napokban igencsak sokan felhívták a figyelmet: régen volt már ekkora veszélyben a koszovói béke és stabilitás, az utóbbi tíz évben minden bizonnyal egyszer sem. Miután a szerbiai rendszámtáblák koszovói köztársasági jelzéssel ellátott új táblákra cserélésének szükségességéről döntött a koszovói kormány, s a hónap elején megkezdte a rendőrség az első figyelmeztetések kézbesítését is, melyet aztán a bírságok kiírása és utolsó fázisban a rendszámtáblák és gépkocsik elkobzása követhet, az észak-koszovói szerbek olyan döntést hoztak, hogy elhagyják a koszovói intézményeket. A döntést nagyban befolyásolta az is, hogy felmentették tisztsége alól a rendőrség észak-koszovói szerb nemzetiségű igazgatóját, miután nyilvánosan kimondta, maga nem fog olyan utasításokat adni a rendőröknek, hogy figyelmeztetéseket, bírságokat adjanak a szerbség tagjainak, akik továbbra is a Szerbiában kiállított táblákkal közlekednek. Az intézményekből történő kivonulás lassan minden szinten lezajlik, a szerb parlamenti képviselők visszaadták a mandátumaikat, a rendőrök elhagyták a rendőrséget, a kormánytagok benyújtották lemondásukat, a bírók és ügyészek is felfüggesztették a pristinai intézményrendszerben betöltött tisztségeiket, s sorolhatnánk még tovább. Vasárnap egy tömeges tüntetést is tartottak Kosovska Mitrovica északi, szerbek lakta részében, melyen két fontos üzenetet fogalmaztak meg, és ugyancsak két fontos követelést intéztek Albin Kurti kormányához. Az üzenetek között a legmeghatározóbb a béke megőrzésére irányuló gondolatsor volt, valamint az, hogy az észak-koszovói szerbség tagjai továbbra is a szerb állam polgárainak érzik magukat, s nem a Koszovói Köztársaság polgárainak, ahogyan azt a hivatalos Pristina szeretné rájuk erőltetni. Az egyik követelés a rendszámtáblák cseréjére vonatkozó kormányrendelet hatályon kívül helyezésére, a másik pedig a szerb községek közösségének megalapítására vonatkozik, utóbbit még a közel tíz évvel ezelőtt aláírt brüsszeli megállapodásban vállalta magára a pristinai adminisztráció, majd halogatta, s mulasztotta el annak megtevését mind a mai napig. A szerbség képviselői bejelentették, hogy folytatják a megmozdulásokat, s nem térnek vissza az intézményekbe mindaddig, amíg ezeknek az alapvető feltételeknek eleget nem tesz Pristina.
Ezzel voltaképpen egy rég nem látott intézményes válság alakult ki a déli tartományban, a szerb kisebbségnek ugyanis a megállapodásokra hagyatkozó törvényeknek megfelelően garantált parlamenti helyeik vannak, de az intézményekben is megilletik őket bizonyos tisztségek. A lépés tehát egyrészt rossz a szerbségre nézve, hiszen a távolmaradás, a döntéshozás bojkottálása mellett döntött, másrészt, ha a jelenlegi koszovói rezsim megbüntetésének célját vesszük alapul, jó is lehet, hiszen magának Kurtinak okoztak nehézségeket most, aki ilyen módon nem tud teljesen törvényes keretek között kormányozni. Ami azonban mindennél fontosabb, s sokkal nagyobb aggodalomra ad okot: figyelembe véve a világpolitikai helyzetet, egyre nagyobb valószínűsége van annak, hogy valamelyik fél egy adott pillanatban túllőjön a célon, s veszélybe sodorja a hosszú évek óta meglehetősen nehezen fenntartott békés helyzetet, melyben, igaz, nem együtt, hanem egymás mellett, de nagyobb incidensek nélkül tudtak élni a koszovói közösségek. Már most meglátszik az a versengés, melyben mindkét fél az orosz–ukrán konfliktust kihasználva megpróbálja a koszovói helyzetre vetíteni az ottanit, bizonyítani a világnak, hogy az őket ért igazságtalanság pont akkora, mint az ukrajnai, vagy azt, hogy a másik fél mennyire rossz oldalon áll mindkét politikai válság esetében.
Belgrád támogatásáról biztosította a koszovói szerbséget, s amióta megszületett az intézmények elhagyásáról szóló döntés, meglehetősen erőteljes diplomáciai figyelem összpontosul Szerbiára. Sokak szerint az most a kérdés, hogy a megromlott viszonyok vajon egy végleges megoldáshoz, vagy egy elölről kezdődő hosszú-hosszú tárgyalási folyamathoz vezetnek majd el. Utóbbihoz már nem sok kedve van egyik félnek sem, de még az esetleges közvetítőknek sem.
