Zorana Mihajlović oszlopos tagja volt a 2012-ben felállt Szerb Haladó Párt többségi országvezetésnek. Többször került konfliktusba, mindenekelőtt azokkal a kollégákkal, akik a keleti, jobban mondva az Oroszországhoz húzó politikát támogatták, hiszen nem leplezte szimpátiáját a nyugati, vagyis az amerikai politika iránt. Amerikai bérpolitikusnak is nevezték már, határozott és zabolátlan politikusnak tartották, ennek ellenére senki nem gondolta volna, hogy nem lesz része az új kormánynak. Még talán ő maga sem, erről árulkodik leköszönése alkalmával megtartott sajtótájékoztatója is.
Zorana Mihajlović ellenszenvét az orosz érdekekkel és lobbival szemben a legintenzívebben az elmúlt hónapokban fogalmazta meg. Több alkalommal is tévesnek nevezte, hogy Szerbia jóformán átengedte a földgáz és kőolajiparát Oroszországnak 2008-ban. Amióta pedig Oroszország támadást indított Ukrajna ellen, az energiahordozók, többek között a kőolaj és a földgáz diverzifikációja mellett ágál. Néhányszor kiemelte, Szerbia európai útját, vagyis sorsát is az energiahordozók fogják meghatározni. A média több alkalommal is a hatalmon belüli ellenzéki hangnak tekintette őt, sőt volt olyan média is, amely Mihajlovićot látta a jelenlegi államvezetés ellenzékének az élén.
Úgy tűnik azonban, hogy a váltás (ha egyáltalán megtörténik, és nem csupán egy figyelemelterelő színdarabról van szó) nagy viharral jött. Zorana Mihajlović ugyanis az SZHP Elnökségének ülését követően, miután közzétették az új kormány összetételét, és kiderült, hogy ő nem lesz a végrehajtó hatalomban, sajtótájékoztatót tartott és kihangsúlyozta, ő eddig sem volt és ez után sem lesz senki bábja. Közvállalati igazgatói poszttal őt nem lehet kiengesztelni. Ám akkor még nem hozott döntést arról, hogy marad-e az SZHP tagja, csak annyit mondott: egyelőre örül annak, hogy nem kell azoknak a párttársaknak az ábrázatát néznie, akik a pártot a gazdagodásra és nyerészkedésre használják.
Az említett kijelentés indította el a lavinát a haladók berkeiben, ezért a párt következő elnökségi ülésén napirendre tűzhetik Zorana Mihajlović párttagságának megszüntetését is. Amennyire a párttársak büntetést követelnek, médiainformációk szerint maga Aleksandar Vučić nem támogatja Mihajlović megbüntetését, hiszen véleménye szerint arra sarkalhatja a volt minisztert, hogy maga lépjen ki a pártból, ami pedig rontana az SZHP renoméján. A párt ugyanis évek óta azt hangoztatja, hogy ők az egyedüli politikai szervezet, ahol a tagok szabadon alkothatnak véleményt különböző témákban. A pártelnök megfogalmazta ugyanakkor, neheztel a munkatársára, ugyanis szavai szerint tíz év párttagság után csupán néhány perc elég volt ahhoz, hogy Mihajlović befeketítse párttársait.
A média találgatni kezdett, mivel engesztelik ki a volt minisztert, akinek valószínűleg Aleksandar Vulinnal folytatott nyílt vitája miatt kellett távoznia a kormányból (ahogy vélhetően Vulinnak is). Azzal, hogy Mihajlović kihangsúlyozta, őt nem érdekli más, csak az energiaügy, eléggé leszűkítette a lehetőségeket, éppen ezért az ellenzéki média annak lehetőségét is felvetette, hogy talán új pártot alapít majd.
Ám minden csoda három napig tart, és amekkora porral és viharfelhőkkel jött Mihajlović haragja és párttársainak sértődöttsége, napok alatt lecsillapodott a helyzet. Már egy hete nem téma, más, fontosabb kérdések szerepelnek napirenden: a koszovói helyzet, Szerbia eurointegrációjának sorsa, az állami költségvetés átütemezése, a kormány megalakulása után a minél gyorsabb beilleszkedés, az előttünk álló tél…
Bármi is történt, én nem tudom Zorana Mihajlovićot elképzelni egy új párt élén, túl vehemensen reagál a másfajta véleményre. Egy energiával foglalkozó országos civil szervezet, sőt nemzetközi szervezet élén viszont már igen.
