Október első hetében is a vénasszonyok nyarát élvezhetjük. Ne menjünk bele az etimológiai kérdésekbe, hogy miért épp a vénasszonyok időszaka kifejezés az elterjedtebb, de elég furcsa számomra a megnevezés. Lehet, hogy régen nem volt mögöttes tartalma, vagy kisebb volt ez a fene nagy érzékenység meg egyenjogúság, de szó mi szó, nekem nem tetszik a vén elnevezés. Egy asszony lehet fiatal, középkorú, idős, de vén semmiképp. Klimt festményének címe A nő három kora. És milyen szép is ez!
„Klimt feltételesen felosztotta a nő egész életét három időszakra: ifjúság, érettség és öregség. (...)
A gyermekfigura egy gondtalan időszakot jelképez a lány életében, amikor még nem kóstolta meg a nő sorsának bánatát. A felnőtt nő stilizált képe felhívja a figyelmet érett szépségére és anyai ösztöneire – óvatosan nyomja a babát (vagyis magát) mellére. A közelben egy idős, összehúzott nő van, a kezén kiálló vénák azt jelzik, hogy élete sok napján kemény munkát végzett.” (hu.uobjournal.com)
Milyen furcsa, hogy a pesszimizmus lengi be a képet, ahogy a női sorsról és életszakaszokról gondolkodnak és vélekednek. A gyermekkornak azok esetében, akik nem éltek át semmilyen eget rengető megrázkódtatást, gondtalannak kellene lennie. Persze, az is vitatható, hogy mi számít megrázkódtatásnak, mert, mint tudjuk, mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Van, akinek egy ferde szemmel nézés, egy rosszul megfogalmazott mondat is okozhat akkora bánatot, hogy azt egy életen át cipeli. Míg másokról meg oly sok minden lepörög. A betegségek, zaklatások, veszteségek átélői viszont minden bizonnyal nagy terhet hordanak. Ebben az esetben el tudom képzelni és át tudom érezni a nehéz gyerekkor elnevezést. Egyébként pedig a gyerekkor kellene hogy legyen az életünk, ha nem is a legszebb, de leggondtalanabb szakasza, a felhőtlen, gondtalan kacagásoké, amikor elég csak önfeledten játszani, évtizedek elteltével pedig mosolyogva és sóvárogva visszagondolni rá.
A nő sorsának bánatát említik a festmény kapcsán. Vajon mi a nő sorsának bánata? Ez is biztos mindenkinek más, bár általánosítani nem feltétlenül kell. Mint ahogy a nő, úgy a férfi sorsának is meglehet a maga bánata. Abban viszont biztos vagyok, hogyha több száz nőt kérdeznénk is meg – esetünkben csak a legközelebbiekre esett a választás –, mind szinte ugyanazt válaszolná arra a kérdésre, hogy melyik volt élete legszebb időszaka. Ez pedig nem más, mint a családalapítás. Amikor végre biztonsággal megpihentek valaki tenyerén, akiben meg lehetett bízni, és azzal a valakivel fészket lehetett rakni és gyermekeket nevelni. Minden nő, de lehet, hogy minden férfi is ugyanazt a végső célt keresi, ez pedig nem a centikben, derék- és mellbőségben, hajhosszúságban, szemszínben rejlik, hanem a biztonságban. A biztonság megtalálása az elsődleges. Számítanak természetesen a külső jegyek is, az kelti fel az érdeklődést, de ha a szép külcsín nem rejt számunkra megfelelő belbecset, akkor kár is a gőzért.
Az idősebb kornak pedig szintén megvan a maga szépsége. Akárhogy is késleltetnénk az időt, a májfoltok és ráncok megjelennek, de hogyan is élhetnék meg lányaik anyákká válását, fiaik apákká válását, ha örökké fiatalok maradnának? Ebből a szemszögből nézve pedig az életszakaszunk eme kora igenis szép tud lenni. Olyan örömöket rejt, amikor büszkén nézhetik unokáikat az elcsendesedett, egykor harsány hangú nagymamák, akik mára már annyi bölcsességet tudnak magukénak a tapasztalataik folytán, hogy érdemes meghallgatni, amit tanácsolnak.
Ámulattal nézem a Facebookon a nyugdíjas-egyesület tagjainak videóit, akik mulatságokat szerveznek. Retro-esten, teadélutánon ropják a táncot. Egyszer egy népdaltalálkozón mondta nekem az egykori óvó nénim, hogy ilyen alkalmakkor kiéneklik a bút és az örömöt, és ez megnyugvást hoz. Ezeken a nyugdíjas bulikon csak azt látom, hogy fiatalokat meghazudtoló módon élvezik az életet, és biztos vagyok benne, hogy kikérnék maguknak a vén megnevezést!
A vénasszonyok nyara attól viszont van, létezik, akárhogy is nevezzük, élvezzük azt, hogy még ránk kandikál a nap és andaloghatunk az avarban, az ősz nemcsak az elmúlást jelenti, hanem a reményt is a megújulásra!
Nyitókép: Molnár Edvárd illusztrációja
